A Budapesti Martos Flóra Gimnázium Emlékkönyve 1954-1984

Előszó

MARTOS FLÓRA (1897-1938) A magyar munkásmozgalom mártírja volt. Fiatalon, a vizsgálati fogságtól legyengülve, az illegalitás nehéz körülményei, a sorozatos letartóztatások, a kínzások következtében 1938-ban halt meg külföldön. Kishivatalnok családból származott. Orvos akart lenni, de a család nem tudta az egyetem költségeit fedezni. Röntgenasszisztensként, majd vegyészként dolgozott. A Shell Kőolaj vállalat csepeli telepén ismerte meg az ipari munkásság nehéz helyzetét. Figyelmét a világháború borzalmai, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről érkezett hírek terelték a munkásmozgalom felé. 1918-ban lett tagja az MSZDP-nek és a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének. A Tanácsköztársaság idején a proletárgyerekek üdültetését szervezte nagy lelkesedéssel. A fehérterror alatt az internáltak helyzetén igyekezett könnyíteni. A zalaegerszegi internálótábor lakóinak juttatott be csomagokat, vitt és hozott üzeneteket. A Magántisztviselők Szövetségében a baloldali ellenzék tagjaként részt vett a kommunista frakció létrehozásában. Fellépett a kommunisták elleni jogtalan, statáriális eljárások ellen. Nyílt ellenzéki magatartása miatt 1930- ban kitiltották a szövetségből. 1927 elején Fürst Sándor szervezte be az illegális KMP tagjai sorába. A Vörös Segély vezetőjeként tevékenykedett. Feladata az elítélt, börtönbe zárt munkások és családjaik támogatása, ellátása volt. A nehéz körülmények ellenére is szélesítette a Vörös Segély hálózatát, a szimpatizálók táborát. Ő irányította az 1929-es éhségsztrájk, és az 1930-as nagy kommunista per idején is a segélyakciókat. 1930 szeptemberében letartóztatták. A kínzások ellenére sem másokra, sem önmagára nem vallott. 8 hónapi fogság után 1931 májusában szabadult. Ekkor már súlyos beteg volt, de betegen is újrakezdte a munkáját, összekötője lett néhány szakszervezet kommunista frakciójának. Pontosan végrehajtotta a KMP szakszervezeti politikáját. Vezetése alatt javult a szakszervezeti frakciók munkája, megszilárdult a fegyelem, a konspirációt is jobban betartották. 1932 nyarán Sallai Imre és Fürst Sándor életének megmentésére szervezett akcióban ő is részt vett. 1935 júliusában letartóztatták és a Conti utcai hírhedt katonai börtönbe zárták. 20 hónapig volt vizsgálati fogságban. A kínzások, a börtön embertelen állapotai miatt egészsége rohamosan romlott. A tárgyalásra már hordágyon vitték. A hadbíróság bizonyítékok hiányában kénytelen volt felmenteni és szabadlábra helyezni. Az illegalitás nehéz körülményei ellenére sikerült a pártnak külföldre, egy prágai szanatóriumba szállítani, hogy ott biztosítsák nyugalmát, gyógyulását. Az orvosok minden törekvése ellenére életét már nem tudták megmenteni, csak szenvedését lehetett enyhíteni. 1938. december 30-án halt meg hazájától és elvtársaitól távol. Vissza