A budapesti Margitsziget középkori Domonkos apácakolostor együttesének és környezetének építészeti kialakítására kiírt tervpályázat pályaművei 1994

Előszó

A Margitsziget középkori domonkos apácakolostor romjainak és környezetének a rendezésére kiírt tervpályázat meghirdetése a Főváros egyik régi adósságának törlesztését célozta. Nemzeti múltunk legszebb időszakának, az Árpád-házi királyaink korának ez a megszentelt együttese, osztozván hazánk belső területein létesült históriai épületemlékek javának sorsában, zaklatott történelmünk miatt nem őrizhette meg eredeti arculatát, mint ahogyan azt más, szerencsésebb sorsú országokban megtarthatták. Nemcsak az emberi pusztítás, hanem természeti katasztrófák is szétzilálták reliquiáit, így esendő és pusztuló romok maradtak abból csupán. A XIX. század álmodozó romantikája a visszaépítését tervezte, ezek a tervek azonban nem valósulhattak meg. Ennek ellenére a romkert ligetje sokáig megőrizte különleges hangulatát és méltóságát - a közelmúltig. Mert napjaink felszínes, lelkevesztett és mégis zajos világának profán hangjai verik föl a megszentelt liget csendjét, ami méltatlan e páratlan nemzeti emlékhelyünkhöz. Ennek az áldatlan állapotnak a feloldása, megszüntetése indokolta a tervpályázat meghirdetését. A kiírás óvakodott attól, hogy tilalomfák felállítása béklyózza meg az építészi képzeletet. Kísérletnek tekintette a vállalkozást, annak felmérésére, hogy az alkotó építész miként értelmezi ma a holt műemlék megelevenítését, miként tud saját szabad invenciójával, az adottságok elvi és gyakorlati kötöttségeivel megküzdve, művészetileg harmonikus, műemlékvédelmileg hiteles pályaművet alkotni. E gyűjtemény a pályázati anyag teljességét tartalmazza, a díjazottak és a többi résztvevő terveit egyaránt. Az utóbbiak szerzőit külön köszönet illeti meg, hogy műveiket publikálni engedték, átérezvén a feladat jelentőségét és szépségét. Így, együttesen szemlélve rajzolódik ki az a gazdag változatosság, amelyből bizton kifejthető a végleges megvalósítás terve. Vissza