A budapesti Kossuth Zsuzsa Humán Szakközépiskola és Gimnázium emlékkönyve 1918-2007

Előszó

Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel köszöntök mindenkit - a hozzám hasonló korúakat, a középkorúakat, a legfiatalabbakat és az idősebbeket, - akik az elmúlt közel 90 évben akár mint diák, akár mint tanár, mint szülő, vagy munkánkat valamilyen módon segítő - támogatóként kapcsolatban volt iskolánkkal. Sokan vagyunk, akik a mai napon az élet rohanásában egy pillanatra megállunk és fejet hajtva adózunk egy iskola közel egy évszázados történetének. 89 évig voltunk sok szép és sok nehéz időt megélt iskolának jó gazdái és hűséges tagjai. A 89. iskolaév után nem mi döntöttünk további sorsunk felől, bár tantestületünk és diákjaink utolsó napig küzdöttek megmaradásunkért. A gazdasági reformok generálta intézmény-összevonás, -költöztetés nem ritka jelenség az utóbbi időben. Iskolánkat 1918-ban alapították. Végigélte a viharos 20. századot, háromszor változott a helye, egyszer a neve, és többször a jellege. Fogadott be más iskolákat, míg 1987-ben - az 1994-ben kiadott 75. évi jubileumi évkönyv szerint - végleges otthonába költözött. Ez a végleges otthon mindössze csak 20 évig tartott. Ivády Zoltán Ybl díjas építész tervei szerint felépített iskolaépületét a fenntartó informatika képzés részére szánja. Tanárok, diákok megszerettük az épületet, új színtere lett közös rendezvényeinknek, ünnepélyeknek, ballagásoknak, mely a részben sok virággal díszített aulában, részben pedig az iskolaudvaron került lebonyolításra. Iskolánkban kimagasló szakmai, tárgyi feltételek segítették az oktató-nevelő munkát. Számos megnyert pályázat lehetővé tette a korszerű szemléltető és informatikai eszközök beszerzését. Iskolánk életét a különféle szakmai és tantárgyi versenyek mellett, konferenciák, emelt szintű érettségi vizsgák és kulturális rendezvények szervezése - mind fővárosi mind országos szinten egyaránt tarkították. Ma mindannyian életünk egyik komoly válaszútjához, útkereszteződéséhez érkeztünk. A mai nappal véget ér, végérvényesen lezárul az út, amelyen közösen járt tanuló és tanár. Mindannyiunk legnagyobb értéke, a legmaradandóbb élménye számunkra az, hogy együtt éltünk, együtt töltöttük napjainkat, és ezáltal személyes életünk a közös élmények kovácsolta igazi történetté formálódott. Vissza