A Budapesti II. Kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Évkönyve az 1973-74. tanévről

Előszó

Két évvel ezelőtt, az 1971-72. tanév végén, az akkori évkönyv olvasójához fordultunk: tekintse az évkönyvet egy szép hagyomány szerény folytatásának, a régi "közös értesítő" késői-megújhodott forma jónak, - egyszersmind kezdetnek is: évről évre szeretnénk ezentúl megörökíteni mindazt, ami arra érdemes iskolánk életében. Az első írós iskolánknak, mint Budapest főváros legrégibb gimnáziumának történetét tekintette át, az 1687. évtől kezdve, - az évkönyv utolsó oldalán azoknak a tanulóknak dicséretéről olvashattunk, akik kórházban ápolt beteg gyermekek tanításában, vizsgára való felkészítésében eredményesen segítettek. Így fogta át ez a "krónika" a régmúltat, a közelmúltat és a jelent.
Most harmadízben adjuk át az olvasónak évkönyvünket. Az 1973-74. év eseményeiből szerettük volna mindazt összefoglalni benne, ami a jelenben csupán egy évi munka regisztrálásának tűnik, később azonban egyre kedvesebb emlékké válhat. Jobb lett volna, ha többen vesznek részt megírásában, összeállításában - így a kép is hitelesebb lehetett volna-, de így is, reméljük, a tömör, szűkszavú, nemritkán puszta felsorolásának-adatközlésnek tűnő kis beszámolókból előtűnik majd a csendben végzett, belső és igaz eredményről tanúskodó munka, s "majd előtűnik mögüle az érdem".
Most is megelevenedik a múlt: a 45 éve érettségizettek megható emlékezéséből, s előremutat az évkönyv a jövő felé: a most végzettek búcsúzó szavaiból megfogalmazott tervekben, szándékokban és lehetőségekben, s a megismételt felhívásban: az iskola tanulói, tanárai, barátai együtt készüljenek a Rákóczi-évforduló ünnepségeire s az ünnepi évkönyvre. Vissza