Előszó
A helyiérdekű vasúti közlekedés - mint nevéből is kitűnik - különféle alapvető helyi érdekeket szolgált ki. Elsősorban az iparosodás fejlődése tette szükségessé a városkörnyéki települések közlekedési hálózatának kiépítését, személy- és teherszállításának fejlesztését. Az ipar növekvő munkaerő-szükségletének kielégítésére a város peremén kívül eső kisebb településeket is be kellett kötni a közlekedés vérkeringésébe. Ez a munkások és alkalmazottak érdekét is szolgálta azzal, hogy részükre a rendszeres munkába járást lehetővé tette.
A helyiérdekű vasúti közlekedés révén a városi emberek könnyebben megközelíthetik a városok környékén levő zöldövezeteket, a kiskertekből naponta felszállítható a friss gyümölcs és zöldség a fővárosi piacokra. De a személyszállításon túl a nagyvasúti vonalakhoz közvetlenül csatlakozó helyiérdekű vasút fontos árufuvarozási feladatokat is elláthat.
A városi tömegközlekedéstől eltérően a helyiérdekű, illetve elővárosi közlekedés - manapság szakmai körökben inkább így emlegetik - jellemzője, hogy az utasokat, illetve a szállítandó árukat nagyobb távolságra, nagyobb állomás-, illetve megállóhely-távolságokat tartva, nagyobb sebességgel, rendszerint nagyobb menetrendi pontossággal juttatja el rendeltetési helyükre.
Pest és Buda egyesítése után Budapest lakosságának száma fokozatosan növekedett, a beépített területek határa a városközponttól egyre távolabb került. Az ipari forradalom, mely a XIX. században fokozódott, Budapestet és környékét sem kerülte el, az idő a közlekedési hálózat minél több irányú és minél gyorsabb kiépítését sürgette. Ezért a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) az 1880-as évek elején úgy határozott, hogy kiépíti a városkörnyéki vasúti hálózatát.
Akkoriban a nyomvonalak tervezése a városi lóvasúti vonalak végállomásainak függvénye volt, ahogy ma a metróhálózat adja ezeket a gerincvonalakat. Ennek megfelelően a fővárosból sugárirányban kifutó szárnyvonalak építése volt a célszerű.
A helyiérdekű vasúti közlekedés kialakulása és fejlődése történeti áttekintéséhez komplex szemléletmódra van szükség, minthogy a vasútirányítás, a hálózat, a pálya, a vontatási mód, a járműállomány, a jelző-, biztosító- és hírközlő berendezések, a forgalom, a díjszabás stb. változásai együttesen alkotják a vasút történetét.
A budapesti helyiérdekű vasúti közlekedés az elmúlt száz évben mind tulajdonjogilag, ind hálózatát tekintve igen sok változáson ment keresztül. A fejezetek időrendben tulajdonjogi, irányításbeli változásokat is tükröznek, ugyanakkor tartják a hálózat földrajzi kialakulásának sorrendjét (ráckevei, gödöllői, szentendrei és a budafoki vonalcsoport).
Vissza