A Budapesti Egyesületi Veres Pálné Leánygimnázium évkönyve az 1942-1943. iskolai évről

Előszó

PRO PATRIA!
VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY ISTVÁN KORMÁNYZÓHELYETTES.

Az 1942-43. iskolaév lezárásakor, amikor egy esztendő eredményeiről számolunk be, első helyen honvédő katonáinkról emlékezünk meg, mert az ő szolgálatuk volt ez évben a legnehezebb, az ő teljesítményük a legnagyobb. A sorsdöntő idők valamennyiünktől több felelősségvállalást és önfeláldozást kívántak meg, mégis a legnagyobb áldozatot harctéren küzdő katonáink hozták, amikor legdrágább kincsüket: fiatal életüket adták oda a jobb jövő reményében.
Amikor róluk emlékezünk, rójuk le a kegyelet adóját a legelső magyar ember fiának, a hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes emléke előtt, és ugyanakkor osztozzunk mélységes megilletődéssel Kormányzó Urunknak mérhetetlen bánatában.
A veszteségen és fájdalmon túl azonban lássuk meg ennek az áldozathozatalnak felemelő, egész nemzetünkre nevelő értékű mozzanatait. Ahogyan Kormányzó Urunk odaadta élete folytatását a hazának, ahogyan a legnagyobb emberi fájdalmat vallásos lélekkel magába fojtotta, ahogyan Kormányzóhelyettesünk a magyar sorsot vállalta, a közös nemzeti kötelesség teljesítésében válogatás nélkül osztozott, és tekintet nélkül magas közjogi méltóságára, csak egyszerű hontvédő katona akart és tudott lenni, ez mind példa, nekünk létharcunkat vívó magyaroknak erőt adó példa.
Mindig emlékezetes lesz iskolánk ifjúságának az 1942. március 29-én lefolyt felemelően szép ünnepség, amelyen Kormányzóhelyettesünk felavatta az I. honvéd tüzérosztály hősi halottainak emlékművét. Ugyanez ünnepélyes alkalommal volt a felszentelése annak a csapatzászlónak is, amelyet iskolánk ifjúsága ennek a harctérre induló tüzérosztálynak adományozott. Mikor Kormányzóhelyettesünk maga előtt látta a kegyelet és lelkes hazaszeretet érzésétől áthatott leánycsapatot, ezeket mondta nekem: „A történelmi idők nagy eseményei csodálatos módon alakítanak át valamennyiünket. Komolyabb, érettebb lett a mai fiatalság is. Látja a nagy feladatokat maga előtt, és tudja mi a kötelessége."
Hogy mennyire meggyőződésből beszélt, azt rövid pár hónappal bekövetkezett hősi halálával be is bizonyította. Vissza