Előszó
Az amerikai szakirodalomban a korai 1980-as években bukkant fel először a brownfield fogalma, melynek tükörfordítása a barnamező (barnaövezet, barnazóna), és amely egyszerűen az elhagyott ipari...
Tovább
Előszó
Az amerikai szakirodalomban a korai 1980-as években bukkant fel először a brownfield fogalma, melynek tükörfordítása a barnamező (barnaövezet, barnazóna), és amely egyszerűen az elhagyott ipari területeket jelentette akkoriban. Ahogy egyre több fejlett országban terjedtek a dezindusztrializációs folyamatok, e fogalom is gazdagodott, és eltérő tartalmakat kapott. Az USA-ban a brownfield-területeket főleg a környezeti szennyezettséggel társították. 1980-ban fogadták el az átfogó környezeti felelősséggel, a kármentesítés költségeivel, kártérítéssel és kötelezettségekkel foglalkozó törvényt, amelyet egy általános alap - a Superfund - létrehozásával kötöttek össze.1 Az angol meghatározás szerint a brownfield az a terület, amelyet korábban ipari vagy más célokra használtak vagy fejlesztettek, illetve amelyet részlegesen jelenleg is használnak, kis hatékonysággal, most elhagyott, gazdátlan, lepusztult és szennyezett. A barnamezős területek beavatkozás nélkül azonnal nem hasznosíthatók (vagyis az újrahasznosítás előtt a területet ért károkat meg kell szüntetni). Ebben a megközelítésben a terület „alulhasznosítottsága" van kihangsúlyozva.2
Az Európai Unióban CLARINET (Contaminated Land Rehabilitation Network Technologies) néven létrehoztak egy speciális munkacsoportot, amely a barnamezős újrahasznosítással foglalkozik. 2002-ben megjelent dokumentumukban a következő meghatározás szerepelt: „A brownfield az a hely, amelyet előzőleg használtak már, jelenleg elhagyott, vagy kevésbé hasznosított; feltárt vagy feltételezett szennyezettségi problémákkal küszködik; főként a városi térségben található; a hatékony újrahasznosítása érdekében beavatkozásra van szükség".4 Látható, hogy ez a komplex meghatározás ötvözi az amerikai és az angol megközelítéseket, alapul szolgál a barnamezős területek rendszerezéséhez, és jól használható eszköz a fejlesztő politika számára. Az EU projektjeiben ez a definíció vált általánosan elfogadottá.
A közép- és kelet-európai országokban használt terminológia hasonlít az EU-s meghatározáshoz, a szakértők kihangsúlyozzák azt a tényt, hogy a terület korábban már hasznosított volt, jelenleg elhagyott, vagy kis hatékonysággal használják, és majdnem mindenütt megjelenik a környezeti szennyezettség (főleg a talaj és a vizek szennyezettségének) problémája. E fogalmakat azonban nem pontosítják, hiányoznak a „benchmark" mutatók: hol vannak a szintek, fokozatok, milyen egzakt mutatókkal írhatók le ezek a jellemvonások (például mit jelent az alulhasznosítottság, a szennyezettség).
Vissza