A budaörsi Kőhegyi-kápolna

Előszó

Részlet a műből:
"Köszöntő
Először 210-ben vettem részt a csíksomlyói búcsún. Aki már volt ott, az tudja, hogy ez az esemény és maga a helyszín leírhatatlan. Ha az ember teheti, ide minden évben el kell utaznia. Hazafelé az úton eszembe jutott a budaörsi Kőhegyi-kápolna búcsújának története, amelyet gyermekkoromban családomtól hallottam. Dédszüleim mézeskalácsosok voltak és a környéken minden búcsún sátrat vertek, amelynek vasait a mai napig megőriztük. Talán fel sem fogtam akkor, amiről meséltek, hogy Budaörsön mi volt egykoron...
A kápolna újjáépítése óta sokat beszélgettem barátaimmal arról, hogy jó lenne ezt a hagyományt feleleveníteni. Igazán akkor értettem meg miről is van szóm amikor elolvastam egy diplomamunkát, amely a Budaörsi Passiróról és részben a kápolnaépítő Wendler Ferencről szólt. Ebből a munkából csupán a valószínűsíthető tényeknek lettem birtokosa, ám a lényeget Csíksomlyón értettem meg. Mi is a búcsú? Miért zarándokolnak el az emberek a világ másik végéről erre a székelyföldi településre? A csíksomlyói búcsú kapcsán gondoltuk azt, hogy Kőhegyi-kápolnánk történetével jó lenne mélyebben is foglalkozni, hiszen egykor ide is ezrével zarándokoltak a hívők. Miért?
A mi kápolnánk is egy nyeregben található, gyönyörű helyen és kilátással, valamint olyan történeti és lelki háttérrel, amelyre méltán lehet büszke nemcsak városunk, hanem tágabb környezetünk is. A Kőhegyi-kápolnát - a helyi német nemzetiségi önkormányzat kezdeményezésére nagyrészt budaörsiek és egykor innen kitelepített németek - közadakozásból 2003-ben újjáépítették. A kápolna önmagában "csak" egy objektum, a tartalmat, amiért ez a kápolna épült, nekünk kell újra felépítenünk. Hisz a mi kis Csíksomlyónk lényegében itt van..." Vissza