Előszó
1686. szeptember 2-án Budavára 145 török rabság után fölszabadult. De a hosszantartó ostrom nem sokat hagyott meg az ország egykori fővárosából és a fényes királyi palotából.
Még lángoltak mindenfelé a háztetők, hullák hevertek szanaszét, mikor az ostrom befejeztét követő napon a széleskörű érdeklődéssel és kutatószenvedéllyel megáldott olasz hadimérnök, Gróf Luigi Marsigli sietve fölkereste a királyi palota romjait, hogy megpróbálja megkeresni ott a Corvina-könyvtár maradványait és ha lehet, megmenteni a tűztől, a fosztogató katonák elől. A palota felső emeletei összeomlottak az ágyútűzben és robbanásban; eredményre tehát csak a viszonylag épen maradt földszinti-alagsori részekben lehetett számítani. S valóban "a második udvarban jobbra - írja beszámolójában, amit Ábel Jenő fordításában közlünk - egy bolthajtásos szobát találtam, mely igen élénk színű, azonban itt-ott nagyon megrongált freskó-arabeszkekkel volt díszítve a padlót ások, kapák, fejszék és más hadiszerszámok és faneműk borították, melyek közt számos nyomtatott könyv és kézirat hevert szanaszét... Beléptem a szobába és mindjárt az első pillantáskor szemembe ötlött tíz falláda, ötödfél láb hosszú, másfél láb magas és kétszer olyan széles, cserzetlen borjúbőrrel betakarva. Össze voltak törve az ütésektől, melyeket a fosztogatók rajtok vágtak, azon szándékból, hogy tartalmukat kezükbe kerítsék; mert a ládák súlya fölkeltette a kiváncsiságot, főleg miután gondosan beszegezve és betakarva voltak, Hogyan bánt el a könyvekkel a tudatlan nép, mely mással, mint aminek készpénz értéke volt, nem törődött, azt mindenki elképzelheti. Azon véleményben, hogy legalább a láda alján talál valamit, fölkavart mindent, a könyveket széttépte, részben töltényekhez használta, s a padlón szétszórta. Fájdalommal eltelve a látványon, szétnéztem a szomszédos, szintén boltozott kamrában, mert el nem képzelhettem, hogy az, amit szemem előtt volt, legyen az egykor olyan híres könyvtár maradéka. Bármily gondosan kutattam át a palota többi helyiségét, mégsem találtam más könyvek nyomát, úgy hogy végre azt kellett következtetnem, hogy ez képezi a könyvtár állományát, melyet az ostrom kezdetén idehoztak, hogy a tűz ellen megvédjék."
Vissza