A budai ház

Fülszöveg

Az új írónő első regényében kényes, nehéz kérdést tárgyal: hogyan akadályozza meg az "örökség", a "közös családi vagyon" a családtagok boldogulását és hogyan keseríti meg életüket. - Szimbolum "A budai ház", mely az egyik fővárosba szakadt dzsentri-család vagyonának utolsó roncsa. A szülők meghalnak, a gyerekek is családot alapítanak, nekik is születnek gyermekeik, jobbanmondva örököseik és megkezdődik a harc az "örökség", azaz a budai ház körül. Az írónő valósággal az elmult félszázad magyar középosztályának regényét írta meg, egy népes család alakjain keresztül. Unokatestvérek, akik közül az egyik hétköznapi szegényember, a másik gazdag bankügyész, az egyik tőkehiánnyal küszködő kiskereskedő, a másik birtokai bérjövedelméből él és még egész sor élesen megrajzolt alak, mindmegannyi polgártípus életébe nyerünk bepillantást. Miért kell nemzedékről-nemzedékre továbbadni a vagyont, az érdekelt nemzedékek megkérdezése nélkül, sőt azok akarata ellenére? Mire való a vagyon: arra-e, hogy egy ingatlanba merevedve örök időkre konzerválódjék, vagy hogy kinek-kinek a saját céljait szolgálja? Összekovácsolja-e a közös vagyon a családot, vagy az érdekellentétek folytán a viszály, széthúzás, gyűlölködés magvát hinti-e el? Ezeket a kérdéseket boncolja az írónő, miközben végigvezet a századeleji Budapest életéből a világháború közötti nyugtalan éveken át egészen napjainkig. Végre a mai változott viszonyok hozzák meg a megoldást, a kibontakozást az egész család számára, mikor is a családi háborúság kőbemerdt jelképe, "A budai ház", mely mint a haladás, a fejlődő élet kerékkötője ékelődik az egyre épülő új bérpaloták sorába, megérdemelt sorsára jut: eléri a bontócsákány.
Bizonyára sokan fognak ebben a regényben a maguk és családjuk sorsára ismerni. Vissza