A bronzkor kincsei Magyarországon

Előszó

Ha évszázadokra visszatekintve, képzeletben egymásra rakjuk Kelet-Közép-Európa etnikai-politikai térképét, a gyakori változások, átalakulások sokszínűségét érzékelhetjük. Ez is jelzi, mint megannyi más, hogy csak történelmi távlatokban lehet igazán megérteni és megítélni az itt élt népek - oly sok pusztítás után - ránk maradt kulturális hagyatékát. Természetesen vonatkozik ez a bronzkor több mint háromezer éves emlékeire is, függetlenül attól, mely népcsoportok hagyták ránk, kik tárták fel, vagy kik gyűjtötték össze, és ma mely múzeumban őrzik azokat. Az európai és, ha szerény mértékben is, az egyetemes kulturális örökség becsülendő, védendő értékei. Csatlakozva az Európa Tanács Kulturális Örökség Bizottságának felhívásához, a közös történelmi értékítélet kialakításának elősegítése érdekében, a jelen és jövőbeni együttes értékmentés jegyében született kiállításunk. Még akkor is, ha témáját és címét tényszerűségek és köznapi realitások határozták meg. Nevezetesen: a bronzkori népcsoportok több országra kiterjedő törzsterülete; az 1802- ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum sok évtized alatt kialakult őskori gyűjteményének összetétele, amelyre ( a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum, a keszthelyi Balaton Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum néhány tárgyát leszámítva) a kiállítás épül; s nem utolsó sorban, egy részben hasonló témájú állandó, valamint egy Európa szerte bemutatott vándorkiállítás mellett kiállításunk jórészt ritkán látott, vagy éppen még soha be nem mutatott, raktárakban őrzött tárgyakat foglal magába. Kiállításunk alapját olyan - ékszereket, fegyvereket, munkaeszközöket tartalmazó - bronzleletek és kincsek képezik, amelyek már az őskorkutatás kezdetétől nemcsak a laikus érdeklődők, gyűjtők, hanem a régészek figyelmének is a középpontjába kerültek. A miértre kézenfekvő a válasz: a gyakran több tucat, nem egyszer sok száz bronztárgyból álló, valamilyen okból elrejtett, vagy éppen valamilyen céllal feláldozott együttesek megbízható támpontot adnak az adott területen, adott időben élt népességek mindennapi életének, harci szokásainak, hiedelemvilágának többé-kevésbé hiteles rekonstrukciójához. Erre teszünk kísérletet e kiállításban is, felhasználva a bronzkor egyéb, településekről és temetkezésekből származó jellegzetes emlékeit is. Messzemenően építve a korábbi kutatási eredményekre, hiszen nincs tudományszak, amely nélkülözheti megelőző generációk erőfeszítéseit. Különösen vonatkozik ez a régészetre, amelynek művelői csak lépcsőt lépcsőhöz illesztve tágíthatják ismereteik horizontját. Vissza

Fülszöveg

Vajon az emberiség korai történetéből mit és hogyan ismerhetünk meg? Egyáltalán rekonstruálható-e hitelt érdemlően a magyarországi bronzkor eseményei, amelyekről nem maradtak ránk írott források? Miként gazdálkodtak, hol és hogyan laktak, milyen nyelven beszéltek, hogyan ismerték meg a bronzöntés technikáját a Kárpát-medence több ezer évvel ezelőtti lakói? Egyebek között ezekre a kérdésekre is választ kap az olvasó Kovács Tibor könyvében, amely a régészek sokoldalú kutatómunkájának alapján rajzol képet a magyar föld egy egész évezredének (i.e. XX-IX. század) népvándorlásokkal, háborúkkal terhes történetéről.
A szerző szakavatott vezetésével megismerhetjük a több, mint háromezer évvel ezelőtt élt bronzkori emberek földművelésre, állattenyésztésre épülő gazdasági életét, települési, temetkezési és viseleti szokásait, bepillantást nyerünk hiedelemvilágukba, gyönyörködünk csontból faragott, agyagból formált vagy bronzba öntött használati tárgyaikban. A nagy időbeli távolság mégis alig érzékelhető, hiszen a könyvben megelevenedő emlékeket nem lehet és nem is tudjuk csupán régészeti leletként, történeti forrásként szemlélni. Megformálásuk egyszerűsége, szépsége néha elgondolkodtat, máskor csodálkozásra késztet - és talán ez az, ami segít az évezredeket áthidalni a múlt emlékei és a ma embere között. Vissza