A breznóti takács

Előszó

A breznóti takács.

Három emberöltőnyi idő mult el azóta, hogy Sükey Gáspár Breznótra telepedett. A faluban akad még néhány igen öreg ember, aki emlékezik erre a nevezetes és a falura nézve kétségtelenül dicsőséges időpontra. Sükey Gáspár ugyanis valami messzi, felvidéki faluból szakadt ide és nem jött csak amúgy szegényesen: tarisznyával a hátán, furkósbottal a kezében, mint ahogy abban az időben a leggyakoribb eset volt, hanem szekéren, jól felrakodva tulipános ládákkal, amelyek olyan nehezek voltak, mint az ólom és akik segítették leemelgetni őket, megesküdtek volna, hogy csupa ezüstholmival, ha nem arannyal, vannak szinig megtöltve.
Sükey Gáspár vett is magának hamarosan házat, földeket. A házára ajtót vágatott, ami az utcára szolgált és fölébe szép, cifra táblát akasztott, amelyen kackiás parasztleány mutogatta sallangos cipőit. Mert hogy cipész volt Sükey Gáspár uram és értett is a mesterségéhez. Hanem egyébként, igen különös természetű ember volt. Senkivel se keveredett valami melegebb barátságba, senkiben se bizott és az életének korábbi idejére vonatkozó kérdezősködések elől egyszerűen és határozottan kitért. Nem tudta senki bizonyosan, hogy honnan származott, miféle családból való, sőt akadtak, akik abban is kételkedtek, hogy igaz uton jutott a nagy vagyonhoz, amely szemmelláthatólag növekedett. Ha a cégtáblára festett kackiás parasztleány előtt elhaladtak a breznótiak, megcsóválták a fejőket, mert ami innen indult ki, már nem is igen látszott természetes dolognak. Vissza