A bőrzekés (dedikált példány)

Fülszöveg

Ondrej Sokol szlovák kommunista, Szamuely Tibor közvetlen harcostársa, a "bőrzekés Lenin-fiúk" egyike a forradalom bukása után, a javában tomboló fehérterror idején Szolnokra, ott élő szerelméhez, Máriához menekül, azzal a tervvel, hogy az asszonnyal együtt átküzdi magát a Szovjetunióba. Egyetlen éjszakát akar csak biztonságban eltölteni, kicsit megpihenni, hiszen üldözik, vérdíjat tűzött ki kézre kerítéséért a fehér kincstár. ennek az egyetlen éjszakának időtartamában peregnek le az események úgy, ahogyan a halálra fáradt ember az álom és az ébrenlét határán vízióiban látja őket. Ketyeg az óra a sötét szobában, és Sokol aludni próbál. De ha lehunyja a szemét, már a páncélvonat kerekei kattognak, a fehérek fegyvereinek gyilkos ropogása zavarja, hajszolja őt és társait újabb és újabb kétségbeesett küzdelembe, és tudja, hogy álmai immár örök időkre élete valóságának kínzó gyötrelmeit fogják idézni. De most már azt is tudja, hogy a Szamuelyeknek volt igazuk: aki forradalmár, aki kommunista, az nemcsak a jelenért, a jövőért is harcol, mert az eszme igazsága az utódokon is él. Mert lesznek utódok, akik tovább harcolnak azért, hogy "mindenki hasznára" éljenek az emberek - aki pedig nem, azellen majd az utódok sorakoznak úgy, ahogy kell: fegyverrel, szóval, tettel...
A halálba induló Ondrej Sokol és a Tanácsköztársaság más ismert és ismeretlen hősei életéből megelevenített epizódokkal az író zászlót hajt az elődök áldozatos emléke előtt, és erőt, hitet ad a már szintén sok küzdelmet megért "utódok"-nak harcuk továbbviteléhez.
Vissza