Előszó
Magyar olvasóimhoz!
Bucuresti, 1945. szeptember 18.
A szászvárosi öreg Collégium negyedik gimnáziumi osztályában, a matematikai órák alatt, Tokaji Aladár zsarnoki uralma alatt éltünk. Tömzsi,...
Tovább
Előszó
Magyar olvasóimhoz!
Bucuresti, 1945. szeptember 18.
A szászvárosi öreg Collégium negyedik gimnáziumi osztályában, a matematikai órák alatt, Tokaji Aladár zsarnoki uralma alatt éltünk. Tömzsi, szakállas, villogó szemüvegű ember volt, aki sokat ivott, s még többet vert minket. Egyszer olyan alaposan megpofozta, ha emlékezetem nem téves, Horváth Béla osztálytársunkat, - későbbi államtitkárt - hogy tiltakozásul a tízperces szünet alatt elhatároztuk, hogy sztrájkba kezdünk, s ott is hagytuk, az egész osztály, nem csak az intézetet, hanem a városi is, oszlopban menetelve 14 kilómétert, Piski (Simeria) akkori vasúti telepig. Csak a reákövetkező éjszaka kerültünk vissza.
Első politikai aktióm tehát az elnyomás, önkény elleni harc jegyében folyt le.
Az önkényeskedés, a gyengébbek bántalmazása elleni ellenszenvem azóta is folyton kisért.
A budapesti egyetem Mensa-Akadémiájának egyik asztalánál csendesen vacsorázgattunk egynehány esztendővel későbben, Gerda György, későbbi facsádi (Faget) ügyvéd, Tibill Miklós nagysomkúti későbbi képviselő és Crisan Miklós, későbbi máramaros-szigeti tanár, román egyetemi collégáim társaságában, amikor egyikünk szeme megakadt a fejünk felé, a falrafüggesztett táblán: "Itt oláhul beszélni tilos!"
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal