A Bornemisza-Mantskovit nyomda története

Előszó

Részlet a könyvből:

"A 16. század két legnagyobb nyomdászati teljesítményeként a hazai nyomdatörténet Bornemisza Péter hatalmas Foliopostilláját és Károlyi Gáspár bibliafordítását tartja számon. Az elsőt maga Bornemisza saját műhelyében nyomtatta ki, míg a Vizsolyi Bibliát volt nyomdásza, majd utóda: Mantskovit Bálint adta ki, azzal az alapjaiban Bornemiszától származó nyomdafelszereléssel, amelynek folytonosságát az alábbiakban megpróbáljuk kimutatni. E műhely tevékenységét érdemes részletesebben is megvizsgálni, hiszen az egyrészt teljes negyedszázadot ível át, másrészt a nyomda kiadványai is figyelemre méltóak. Itt jelent meg Bornemisza Péter szinte teljes irodalmi munkássága nyomtatásban, az első teljes, magyar bibliafordítás, nem is szólva arról a 24 egyéb nyomtatványról, amelyről jelenleg tudomásunk van.
A Bornemisza-Mantskovit műhely működése a 16. század utolsó negyedére esett, amikor a királyi Magyarországon elszaporodtak a főúri támogatásból létesülő nyomdák- Ezek magánvállalkozások voltak ugyan, de mégsem tudtak létezni valamely tekintélyes főúr, vagy főúri család anyagi és erkölcsi támogatása nélkül Bornemisza nyomtatóműhelyén kívül (amelyet a Balassa, a Thurzó és a Salm család pártfogolt, és amely mind közül a leghosszabb életű volt,) többek között Alsólindván a Bánffy-család, Németújvárott a Batthyány-család, Monyorókeréken a Zrínyiek, Keresztúron a Nádasdyak támogatásával működtek hosszabb-rövidebb ideig nyomdák. E téren a nagy kezdeményező Nádasdy Tamás volt 1539-1541 között; a század utolsó harmadában alakuló nyomdák azonban már hosszabb életűek voltak, de közös vonásként a protestáns felfogás jellemezte mindegyiket. Ennek megfelelően, e nyomdák igyekeztek protestáns főurak védelmében meghúzódni, tehát nem annyira városokban települtek meg, hanem inkább minél közelebb patrónusukhoz." Vissza