Fülszöveg
A stílusos régiek előszeretettel nyitották-ajánlották könyveiket az olvasó köszöntésével. Példájuk tetszetős, az eredeti megfogalmazás ("lectori salutem!") pedig egyenesen imponáló, én most mégis inkább - a szerző köszöntésére helyezve a hangsúlyt - Hankó Juditot üdvözlöm az irodalom világában.
Rácsodálkozom teljesítményére: bizony, nem tudtam róla idáig, most meg egyszerre milyen érett, izgalmas prózával áll elő! "Ki s mi vagy te, hogy így...", kérdezhetnénk tőle, ám feleslegesen, mert a válasz máris adódik. Rejtőzködő alkat, aki visszafogottsága, alkotás(módj)ának belső tétjei, megéltsége-megszenvedettsége folytán az átlagosnál később, ennek fejében viszont mindjárt elsőre határozott művészi vízióval, kiegyensúlyozott szövegalakító készség birtokában jelentkezik. Nem kockáztat, szerencséjére, és (milyen ritka, hogy a két dolog egybeesik!) a mi szerencsénkre, hanem a jól bejáratott, nagy múltú műfajt választ: a "lelki mélységek" bemutatására alkalmat adó naplóregényt. Méretre...
Tovább
Fülszöveg
A stílusos régiek előszeretettel nyitották-ajánlották könyveiket az olvasó köszöntésével. Példájuk tetszetős, az eredeti megfogalmazás ("lectori salutem!") pedig egyenesen imponáló, én most mégis inkább - a szerző köszöntésére helyezve a hangsúlyt - Hankó Juditot üdvözlöm az irodalom világában.
Rácsodálkozom teljesítményére: bizony, nem tudtam róla idáig, most meg egyszerre milyen érett, izgalmas prózával áll elő! "Ki s mi vagy te, hogy így...", kérdezhetnénk tőle, ám feleslegesen, mert a válasz máris adódik. Rejtőzködő alkat, aki visszafogottsága, alkotás(módj)ának belső tétjei, megéltsége-megszenvedettsége folytán az átlagosnál később, ennek fejében viszont mindjárt elsőre határozott művészi vízióval, kiegyensúlyozott szövegalakító készség birtokában jelentkezik. Nem kockáztat, szerencséjére, és (milyen ritka, hogy a két dolog egybeesik!) a mi szerencsénkre, hanem a jól bejáratott, nagy múltú műfajt választ: a "lelki mélységek" bemutatására alkalmat adó naplóregényt. Méretre kisregényt - nem mintha lélegzetvétele adott esetben nem volna elegendő az anyag terjedelmileg bővebb kifejtésére, a pontossággal megszólaló, intenzív - az elbeszélői perspektívát beborító, egyszersmind "empirikusan" értett - hang kitartására.
Sokkal inkább azért, mert biztosan koncentrált, "ütős" akar lenni így. S lesz is, a maga módján. A mondott hang, beszéd egyébiránt (ön)reflektált, bontott regiszterű, amint azt a fikcionális (?) naplószövegbe ékelődő dőltbetűs részek formálisan is kidomborítják.
Megannyi belső monológ ? Vagy a leírtakhoz fűzött szóbeli kommentár a precízen vezetett, a jelen gondjait, fejleményeit és bizonyos emlékezéseket idősíkváltóan rögzítő beszámolók között, mellett? (Időnként: helyett?) Annyi biztos: dinamikus, megrázóan lebilincselő olvasmány a Bőrétől kezdődően befelé, érdemes empatikusan be(le)költözni. Előre tehát, olvasó: "lectori salutem!" És persze - nem megfeledkezve az élménygazdáról, az íróról sem -: scriptori salutem' Zsávolya Zoltán
Vissza