A bőr és a timármesterség története

Előszó

A bőr történeti kérdései tudományos igénnyel, s nem csak mint ritka furcsasággal foglalkozó technikusok száma soha nem volt emlitésre méltó. Kiemelkedőként emlithetjük meg: Born, Kobert, Stickelberger, Von Stockar neveit, de mindenekelőtt Ganssert, aki saját leletein végzett több vegyi és árutani vizsgálatot. Persze azért még találhatunk olyan többé-kevésbé fontos irásos adatokat különböző technikusok tollából, amelyek összefüggnek a bőr történetével. Ezekben a munkákban azonban csak nagy vonalakban lelhetők fel a régi korról és azok lakóiról szóló adatok, csak az ujabb korra vonatkozó ismereteket tárgyalják pontosabban és részletesebben. Az ujkorról természetesen több adat áll rendelkezésünkre, de mivel ezek ismertek, az érdeklődés is kevesebb irántuk. Ami az előbb emlitett első és második kort illeti, szem előtt kell tartani, hogy a mai régiségtani kutatásokat és tanulmányokat korszerübb, előrehaladottabb eszközökkel végzik, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt. Ha a mostanában gyakorta megjelent közleményeket nézzük, láthatjuk, hogy a multban a régiségtani kutatásokat egyedülálló és nem szervezett csoportok, vagy egyének gyakran szegényes eszközökkel végezték. A szakemberek segitsége nélkül a leleteket nem voltak képesek tudományosan értékelni. Manapság azonban a kutatásokat, az ásatásokat egyetemek vagy tudományos egyesületek szervezik, gyakran az érdekelt kormányok közremüködésével. Ezek a vállalkozások természetesen nagy anyagi támogatást igényelnek, de ugyanakkor sikeresebbek is. A szervezett kutatásokhoz nagy gyakorlattal rendelkező régészeket, fizikusokat, vegyészeket, orvosokat, geológusokat, épitészmérnököket, rajzolókat, fotósokat és más szakembereket hivnak meg, akiknek vizsgálatai nyomán az ősi népek életkörülményeire, szokásaira, törvényeire, vallási szokásaira vonatkozó ismereteink állandóan gazdagodnak és gyakran az is előfordul, hogy az ujabb felfedezések az előző ismereteket módosítják, helyesbitik.
Természetesen a bőrök világában nem számolhatunk nagyon régi leletek feltárásával, hiszen ezek az anyagok könnyen bomlanak. Valamilyen bőrre utaló tárgyat azonban gyakran találhatunk. Ez lehet egy állat csontja, vagy kaparónak kikalapált sarló, vagy egy olyan falfestmény, amely állati bőrrel fedett vadászokat ábrázol, sőt csupán olyan pormaradék is, amely minden valószinüség szerint annak idején bőr volt. Magától érthető, hogy a mai leletek - amelyek azelőtt éppen csak egy korra utaltak és visszavezethetők voltak az ókor valamelyik évezredére - ma pontosan meghatározhatók és visszavezetnek sokszor több tizezer év távlatában. A kutatást állandóan tovább folytatják, a felfedezések száma egyre nagyobb, az eredmények pedig egymásba fonódnak. Ilyen jellegü munka sohasem lehet tökéletes, éppen ezért igénylik az ujabb kutatások eredményeivel való állandó kiegészitést, miközben a szakemberek nagyobb gyakorlattal gazdagodva világosabban tudnak a multba nézni.
Ezért láttam jónak, hogy ujabb okmányok feltárása helyett ezzel a fejezettel kezdjem el a technika történetének átgondolt leirását. Noha a történelem, a tudomány szakértői kevesen vannak, azért a témakör sokakat érdekelhet. V. Gordon Childe, aki a régiségtant fejlődő realitásnak nézte, sok tudóssal egyetemben e tanulmányt nem mint halott szellemi tornát itélte meg. Ez a dolgozat egy szemünk előtt lezajlódó élő történésről beszél. Miközben a "multat kiássa a földből, nemcsak egy érdekes szórakozás, hanem komoly tudomány". Következésképpen sokakban felmerülhet az ismereteknek a javitása, és ezen keresztül az archeológus "komoly tudománya" az avatatlan számára is több, mint "szórakoztató időtöltés". Ezt a tényt bizonyitja az az elterjedt népszerü irodalom, ami ezzel a problémakörrel foglalkozik és amely tudomány régebben csak egy kiválasztott kör öröke volt.
Eddig csak azokról a lehetőségekről tettünk említést, amelyek egy igen régi kor hireivel foglalkoznak. Természetesen mindinkább közeledünk a jelenkorhoz, nő a leletek és az irásbeli hagyományok száma, s tartalmukban is gazdagabbá válnak. A Modern Kor XVI. századáig azonban nem ismerünk egy irót sem, aki egy kiadó szándékával foglalkozott volna a bőrcserzés müvészetével. Később azonban az ismeretek jobbak és behatóbbak lesznek. A munkamódszerek változásai, azok javulása majdnem minden nemzetnél - kivéve a közel-multat - elenyészőek. Ez a jelenség más mesterségekre is vonatkozik, amelyeket őseink a régi időkben üztek. Tudjuk, hogyha a nyersbőr cserzett bőrré alakitjuk, hő- és vizálló lesz. A cserzéshez kémiai és fizikai megmunkálás szükséges. A kemikáliák: savak, alkálik, sók, zsirok, oldószerek, enzimek, festékek, stb. A kémiai behatást meglehetősen drasztikus fizikai megmunkálás kiséri, amikoris a nyersbőr egyes részeit eltávolitjuk, mégpedig ugy, hogy a bőr ne gyengüljön, hanem erősödjön, rostjai ellenállóbbak legyenek. Ennek eléréséhez egész sor fizikai megmunkálás szükséges. Természetesen mindez az ismeretek egész sorát kivánja meg. Itt kell megemliteni, hogy különösen neheziti a cserzés feladatát, hogy se a proteinok, se néhány segédanyag összetételét, szerkezetét nem ismerjük pontosan.
A cserzés mesterséges az idők folyamán lassan fejlődött, tökéletesedett. A fejlődés azonban nem volt állandó és egyenletes. A cserzésről - mint tudományról - csak alig egy évszázada beszélhetünk. A bőrcserzés - a kémia egyik ágazataként - a kémia fejlődésével együtt fejlődött. A korszerü ismeretek gyakorlatilag segitették a bőrcserzés munkáit; mélyreható változtatásokkal befolyásolták a timár munkáját, aminek előre nem látható következményei voltak és lesznek kulturális, közgazdasági, szociális vagy egyéb vonatkozásban.
A régészet-tudományi felfedezések lehetővé teszik, hogy alaposan megismerjük az emberiség történetét, mint például a népvándorlás, a mesterségek, magának az irásnak a történetét, a vallások változásainak regéjét, a szociális forradalmak történetét és azok kihatását. Természetesen a bőr-megmunkálás története nem foglalkozik ilyen életbevágó problémákkal. Céljai közt megemlithetjük a különböző megmunkálások bevezetését, amely mindig egy elharapódzó, elterjedő divat függvénye volt, s a divat mindig összefüggött a történelmi eseményekkel.
Az állati bőr szerepe az emberiség történetében mindig összefonódik az élet és a szokások történetével, amit nem lehet elválasztani attól az igen érdekes összehasonlitó tudománytól, amely összefüggést keres a fejlődés, valamint a ruházat és a ruházati szokások között.
Mindez nem jelenti azt, hogy mi minden áron "cultures temporis acti"-kat akarunk találni. Nem sirjuk vissza a sarkokon felállitott olajlámpákat és nem sajnáljuk azoknak az időknek az elmulását, amikor a timárokat megbüntették, ha a bőröket az előirtnál rövidebb ideig hagyták a cserzőgödörben. Sőt ellenkezőleg, büszkék vagyunk arra, hogy állandóan dolgozunk és tanulmányozzuk, próbákkal megkiséreljük, hogyan lehet a munkánkat állandóan javitani, jobbá tenni, tökéletesiteni. Ugyanakkor igaz büszkeséggel emlékezünk meg nagyjainkról, akik müvészetük és tudásuk alapján hiressé lettek. Mi bőrvegyészek és bőrtechnikusok büszkék vagyunk e müvészet, e mesterség multjára, amelynek "kutyabőre" olyan régi, hogy annak a korát nem is lehet megállapitani. Vissza