A bonchidai Bánffy-kastély

Előszó

Épített örökségünk, mindaz, amit eleink hagytak ránk, természetéből adódóan ágyazódik társadalmunkba, összefonódva annak múltjával és jelenével, értékeivel és hibáival - bár ez utóbbi hangoztatása sokszor kellemetlen. Az érte érzett felelősség és törődés ezért - akárcsak a nemzeti kulturális örökség többi értékei esetében - elsősorban azé a kulturális közösségé, amelyik létrehozta, de azé is, amelyikre rá van bízva. Értékét is annak a kultúrának az összefüggésében határozzuk és ítéljük meg, amelyikhez tartozik. Erdély egyik legnagyobb, az évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya a bonchidai Bánffy-kastély. Évszázadok alatt ötvöződött az erdélyi kastélyok jellegzetes típusaként egységgé, s őrizte meg mindazt, amit a történelem és művelődéstörténet romboló-építő kedve rajta alakított. A második világháború végnapjaiban azonban épített örökségünk e rendkívüli értéke súlyosan megrongálódott, s az azóta eltelt évtizedek alatt az erdélyi kastélyok jellegzetes sorsában osztozott, amely sors - hajdani nagysága emlékeinek ismeretében - tragikus és megrendítő még akkor is, ha napjainkban - talán az utolsó pillanatban - formát ölteni látszik az óvó, emlékvédő szándék. A Bánffy családra és a kastélyra vonatkozó írott és rajzolt forrásanyag, mely 1935-ös monográfiaírója, Bíró József szerint az egyik legteljesebben megőrzött főúri levéltár- és tervtárba szerveződött, nagyobbrészt szintén megsemmisült a háborús rombolásban. Megmentett töredékei azonban még így is apró, de fontos alapkövei lehetnek és kell hogy legyenek egy, a kastély hajdani életével és történetével foglalkozó dokumentációnak. Bíró József 1935-ös monográfiájában, majd később, az erdélyi kastélyokat tárgyaló, 1943-ban kiadott alapművében egy meglévő, virágzó kastélyról szólt, melyet urai a maguk mindenkori kényelmére és nem az építészettörténeti hűség megóvására alakítottak ki. Élő műemlékről írt, s célja természetesen a kastély külső képének, akkori állapotából (és az akadálytalanul hasznosított családi levéltári anyagból) kirajzolódó történetének, egész világának a felidézése volt. Aki ma nyúl ehhez a témához, annak egy romkastély újjáépítésének a lehetősége felől kell feladatát megközelítenie. Ezért a kastély jelenlegi állapotát tekintve egy olyan dokumentáció összeállítása szükséges, amely minden részletre menőén, kézikönyvként szolgálná a helyreállító, revitalizációs szándékot. A mai műemlékvédelem egy ilyen szándék megvalósításához nyújt pontos forgatókönyvet. Számba veszi, rangsorolja és végigelemzi mindazokat a szempontokat, melyek segítségével az emlékmegőrző szándék tárgyiasulhat a kellő alázattal megközelített objektum felélesztésében, illetve hajdani voltának felidézésében. E forgatókönyv betartása fontos, mert lépésről lépésre haladva, részeredményeit mérlegelve, irányt szab a lehetőségeknek, meghatározza a cél elérésének eszközeit. A bonchidai Bánffy-kastély mai állapota megrendítő. Látványán érzett kétségbeesésünket csak a jövőjébe vetett hit enyhítheti. A műemlékvédelem hozzájárulásával azonban megtervezhető az a jövő, mely a kastély jelenbe rejtett múltjának méltó keretet ad. Vissza