Előszó
Rejtelmes titok.
Hollandiában, Amsterdamhoz közel egy kis városka terül el. 1740-ben e városka egyik elhagyott részén egy emeletes ház állott, melyben ugy a földszinten, mint az emeleten lakosztály volt.
Az alsó lakosztályban egy beteges, megtört 40 éves nő mellett, aki valaha igen szép volt, egy izmos, erős testalkatú szép 20 éves ifjú ül. Anya és fia.
- Édes fiam, ne akarj tengerész lenni, ne szállj a tengerre - szólt kérőleg az idős nő.
- Kedves jó anyám, valamihez csak kell fognom, s nagybátyám hajóján jó dolgom/jó keresetem lesz.
- Hát keress más munkát, csak ne hagyj el, megszakad utánad a szivem, ha tengerre kelsz.
- Azért féltesz, mert apa is tengerbe veszett?
- Oh nem, nem - kiáltott fel különös izgatottsággal az anya. - Adná az Isten.
- Mit, anyám?
- Semmit, semmit! Könyörülj Istenem!
- Mi nagy szükséget szenvedünk, kereset után kell látnom, bár nagybátyám azt mondja mindig, nem kellene szűkölködnünk, ha te akarnád, mert fent abban a szobában, melyet örökké zárva tartasz, melyet mióta eszemet tudom, sohasem nyitottál ki - sok pénz van. De te készebb vagy meghalni, mint azt a szobát kinyitni. - Mondd meg, miért van az a szoba mindig zárva, vagy megyek a tengerre..
Vissza