A bolondok könnyei és imái

Fülszöveg

"Hej, ezek a zsidók!" - sóhajt fel az író, amikor mást nem tehet már, s talán az egész regény, sőt Kanovics eddigi teljes életműve egyetlen fájdalmas sóhajtás. A litvániai zsidóság sorsa, szenvedése, az Európa nagy részéből kiűzött, a történelmi Oroszországból kirekesztett, állandóan pogromoktól reszkető zsidók számkivetettség-érzése szólal meg ebben a sóhajban, de sokkat több is. Kanovics zsidó és litván író, s bár ezek a jelzők sem fölöslegesek, még fontosabb, hogy az írót saját népének-népeinek sorsán keresztül az egész emberiség problémái izgatják. A regény nagy kérdése: a "beteg időt" vagy saját "beteg lelkünket" kell-e gyógyítanunk. S a világnak ezen a táján, Kelet-Európában máig sincs érvényes válasz; a kelet-európai idő ma is beteg, talán éppen azért is, mert túl sokan próbálták gyógyítani.
Az író izgalmas történetbe ágyazza, s olykor mégis szinte példabeszédszerű tömörséggel eleveníti meg a múlt századi litvániai zsidóság életét. Felejthetetlen alakok egész sora népesíti be a kis falut, ahol az orosz rendőr őrmester felügyelete alatt együtt élnek litvánok és zsidók; a regény tragikus sorsú főhőse, az "Isten küldötte", aki összegyűjti a zsidók bűneit; a rendőrségi besúgóvá lett egykori rabbinövendék, aki tehetetlenül hányódik a megváltóhitű álmok és a saját kilátástalan zsidó sorsából kimenekítő árulás között; a litván szolgálólány, akinek egész családját Szibériába száműzték; az öreg éjjeliőr, akitől - akárcsak Jóbtól - mindenét elvette az Úristen, s a "beteg idő" számtalan más áldozata; csupa megalázott - megnyomorított ember. S köztük vannak a bolondok, akiknek könnyeiben és imáiban mégiscsak rejtőzik egy kis vigasz és remény. Vissza