A boldogságról

Fülszöveg

Minden ember boldog akar lenni - ám ehhez elégedettnek kell lennie nemcsak a saját életével, de az őt körülvevő világgal is. Az emberek hajlamosak arra, hogy a boldogságot a világtól várják, ám a boldogság „nem az istenek adománya", hanem „mindenki a maga szerencséjének kovácsa". A boldogság bennünk van, de kell valamilyen ok, hogy lángra lobbantsa bennünk ezt az érzést. Az elmúlt több mint kétezer évben a boldogságról íródott művek között egyetlenegy sincs, amely a maga teljességében vizsgálná a tárgyat. Wladystaw Tatarkiewicz, a neves lengyel filozófus könyvében legalább érintőlegesen bemutat mindent, ami a boldogságról objektíve elmondható. Igyekszik elkerülni, hogy a témának csak egy bizonyos, akár a legfontosabbnak tűnő aspektusára szorítkozzon, vagy egy bizonyos fogalomra, vagy a boldogság elérésének egy bizonyos módszerére. Műve számos különböző résztémát fed le, elméletit és gyakorlatit, történetit és szisztematikust, leírót és előírót, nyelvészetit, pszichológiait és társadalmit csakúgy, mint etikait. Mindenekelőtt a boldogság fogalmának szemantikai jellegű vizsgálatát nyújtja, majd a boldogság elérésének pszichológiai és fiziológiai, illetve etikai kérdéseivel foglalkozik, közelebbről azzal, hogy saját magunk és mások boldogságát képesek vagyunk-e keresni, akarjuk-e keresni, és kell-e, hogy törekedjünk rá. Vissza