A boldogság csillaga

Előszó

Részlet a könyvből:

Jean Baptiste Sternberg a tiszteletreméltó urasági inas, gondosan tisztogatott Ő Excellenciája, az egykori pénzügyminiszter iróasztalán, csak ugy, mint harminc évvel ezelőtt, bárha most már nem hevernek a zöld posztón sem futtában felszakított levélboritékok, sem akták, vagy brochurák, tinta porrá száradt a tintatartóban és a két drágakővel diszitett szerecsen figura ingája olyan álmosan és fáradtan tiktakol, mint egy nyugdíjas öreg ur szive.
De Jean Baptiste nem akarta tudni, hogy az idő lejárt, pedig ő Excellenciája már réges-régen visszavonult a világtól csöndes kastélyába, amely valamikor csupán csak üditő nyugvópont volt a miniszter viharzó életének tengerében.
Floringhoven báró valamikor a kabinet legkülönb é« legnépszerűbb tagjai közé tartozott. Szerencsés és eredményei munkálkodása, szeretetreméltó, szellemdus egyénisége, mély tudása, kiváló diplomata tevékenysége biztosították számára ugy a társaság rokonszenvét, mint a legtiszteltebb helyet az állam vezető férfiai között. De az állandó szellemi megerőltetéssel teljes élet: pusztit. Floringhoven báró is korán megérezte az évek terhét és az egymást gyorsan követő sorscsapások, melyek a családját érték, idő előtt fáradt aggastyánná tették. Mindkét gyermekét látta sírba szállni.
Fia, a minden reményre jogosító lovastiszt, ezredgyakorlaton járt szerencsétlenül. Lova rövidet ugrott és magával rántotta lovasát az árokba, ahol az utána jövők átnyargaltak az átlátszatlan porfelhőben s egy patkócsapás a mellén találta. A minister fia pár óra alatt belehalt sebébe. Vissza