A boldog szerelem

Tartalom

A BOLDOG SZERELEM.
ÉNEKEK.
A kelő nap lövelli már
Hah! istenség a szerelem
Ott, hol Hymen kötelében
Szeretek én tébolyogni
Szeretem én komor télben
Ti, kegyes ég szülöttjei
Végre tehát elnyertelek
DALOK.
A bereknek gyors kaszási
A bölcs szíven (szerelmiben)
A férj fenkölt, tüzes legyen
A gyermekkor örömei
A jövendő reményein
A kínokról beszélgetőnk
A királyi palotában
Akkor, midőn oda dűlünk
Alig nézi magát körül
Alom Ámor boldogsága
Ama tenger keserveket
A mely Hyment pénz s cím szerzett
A mely szív, míg nyereséget
A mely szívnek érzeményi
A mesterség, boldog lenni
A mezei gazdaságban
A mit kivül, belől is mér
Ámor ezer mesterségét
Ámornak sok a rokonja
Amor nélkül a szép és jó
Ámort, kinek csak buja kény
A sors ura bölcsen teszi
A szélnél is sebesebben
A szerelem ád kezdetet
A szerelem és barátság
A szerelem és reménység
A szerelem keserűjét
A szerelem iskoláját
A szerelem örömei
A szerelem erkölcsöket
A szerelmet, melyre két szív
A szerencse kebelében
A szivárvány színeivel
A szív minden indulatja
A szív minden indulatja
Asznak a rét virágai
A szokáshoz, emberekhez
A teremtő szerzeménye
A természet emlőiből
A természet kebelében
A test pompás szépségei
A tudomány és dicsőség
A veszélyes fergetegben
A világ egy nagy üres tér
A világ nagy tengeréből
Az aranynyal teli zacskó
Az egész nagy természetbe
Az életnek tengerében
Az életnek tengerében
Az első csók ajakiból
Az emberi tétemények
Az emberszív, valamíg vér
Az embert főindulatja
Az embert, ki kebelében
Az ész minden új tudtával
Az istennek akaratja
Az kinn nyargal száguldozva
Az örökké nyughatatlan
Az öröm egy kényes virág
Az öröm, kit bánat s csömör
Az öröm úgy nevelkedik
Balúl tészsz, ha kárhoztatod .
Bizodalom fő áldása
Boldogítni, boldogulni
Boldogok, míg még ártatlan
Boldog éra! hogy lángaim
Csupán magad, értelmes ész
Eddig a bú fellegével
Eddig csak bús henyélésben
Egy istenért, egy hazáért
Egy kincstek van, oh leányok!
Egymás mellett be szépen áll
Egy szavára siralmimnak
Egy szép hölgynek ellenében
Egy szép s jé szűz tiszteletét
E hiányos poréletben
Elés által a szerelem
Éljük (dorgálni ki meri?)
Éljük, éljük az életet
Éljük okos Ítélettel
Első kegyes tekintete
Eltörlötték ínségemet
Erdőn, mezőn zúgva dúl fúl
Érzékeny szív, értelmes ész
Érzeményink hajnalában
Ezen földi poréletben
Ezerféle képzeletek
Ezer öröm virágozik
Ez órának lejártával
Ezt a roppant természetet
Fagyva fekszik a természet
Fájdalmimban átkoztalak
Fellengező reményekkel
Gyűlöllek én, asszony-férfi
Ha a hideg, feszegető
Ha csak a szép vonsz tégedet
Ha csak habos testi kények
Ha egy szép test látására
Ha igaz a vélekedés
Ha itt a dél, már készen vár
Hajhászszon más uraságot
Ha kedvesem mellettem ül
Halljátok, kik esmerétek
Ha némelykor, csak futtában
Ha nem érnek az elmével
Ha nem ügyel az ész rája
Ha tavasznak leheltére
Ha úgy nézed szépségedet
Hívség, mely oly erősen áll
Hívség, mely oly erősen áll
Hogy a hírnek templomában
Hogy először megnyílt nékem
Holnap nem lesz, a mi ma van
Hol nem jártak gondolatim
Hűlt helye a sűrű dombon
Igazságnak, valóságnak
lsmérd meg az embereket
Kendericék, fülemilék!
Két dolog van, oly szükséges
Két elmében egy értelem
Kezdj idején fösvénykedni
Ki a tömlöc penészéből
Ki egy szép s jó feleségben
Kiki maga útján járjon
Kivált, ragyás, aszott bagoly
Leány! midőn gombolyodnak
Legény! leány! míg eredben
Líbyának homokjain
Más a világ ábrázatja
Megemészted az erdőnek
Midőn a nap sugárinak
Midőn gyermekidőnk elmúlt
Midőn reggel felserkenünk
Míg az élet tavaszában
Miként sejti ö lelkemből
Miket, szívem ömledezvén
Mind az, a mit a halandók
Minden nap új kellemekkel
Minden vizek kicsapának
Minekutána kezünket
Mint a tavasz virágzatja
Mint borzasztó havasoknak
Mint dühödik, üvölt s ordít
Mint egy nap az esztendőben
Mint előzi akaratom
Miolta, mint bimbóikból
Mit nem kíván, miket nem sejt
Mosolyogva jönnek, mennek
Most négyszer hét esztendeje
Munka töltvén nappalimat
Musám te! ki zokogással

Ne csudáld, hogy majd minden s
Néha, midőn mellettem ül
Ne káromold, söt háláljad
Ne mérkéld, oh balgatag ész!
Nem, ki névért, dicsőségért
Nem mind myrtus, a mit Ámor
Nézd e rózsát bimbójában
Nincsen minden emberfőben
Nincsen, nem volt, nem is lészen
Nincs öldöklőbb, nincs mérgesebb
Oh te! ki a nagy világnak
Oh te! szívem kedveltjének
Oly szükséges szívemnek ő
Ő is engem rég szeretvén
Őmellette nem érzem én
Őrizzétek jé nevetek
Ragyogd mélycsillagodat
Rokon embertársatokkal
Seregesen megy a vad lúd
S hát meg újra lobbot vete
Soká fel nem támadhatott
Sokan voltak, kik őt kérték
Sokat mondék kellemiről
Sokat mondék szerettemről
Sokkal szebb most a természet
Sok szép s jó van itt a földön
Sokszor, midőn bámulással
Sorsunk vászna e föld hátán
Szabadságban, szeretetben
Szegény, vagy rosz belsejébe'
Szerelemről hogy jól írjon
Szilajságunk szelídítni
Szinte már majd öszvecsaptak
Szív s ész külön két kalaúz
Te az idők tengerében
Te ki élted boldogságát
Te szemének tekintete!
Ti, a sorsnak ostorai
Tiéd minden gondolatja
Ti, kik Himfyt dicséritek
Ti, kik kivül úgy fázátok
Ti, kik szívem fájdalmával
Tökéletes bizodalom
Tőle jönnek, hozzá térnek
Tudós lehetsz, de bölcs nem vagy
Úgy szí lelkem boldogságot
Van egy erkölcs, melyet imád
Vétettem én, mondván, hogy jég
Volt egy idő, hogy Aurora

Témakörök