A bölcsesség kora

Fülszöveg

Epilógus
Harmadik verses kötetemet tartja kezében a kedves olvasó. Könyvem elején anyámnak állítok emléket, aki a legtöbbet jelentette számomra. Korai halála maradandó sebet ejtett.
Első fejezetben szülőfalumról, Sióagárdról szólok, ahol ugyan családom bevándorló volt, „gyüttmentnek" számított, mégis gyökereim oda kötnek, onnan táplálkozom. Az egyszerű emberek élete, gondolkodásmódja áll legközelebb hozzám, az Ő nyelvükön - Róluk, munkájukról, környezetükről, szokásaikról - írok. Sorsuk, örömük, keserűségük ifjúságom, lelkem szerves részévé vált.
Külön fejezetben beszélek az életről, az értelem és érzelem megnyilatkozásairól, hivatásról, a hitről és az elmúlásról.
Másik kiemelésre kívánkozó terület a magyar egészségügy jelen helyzete, amelyet részben
egy kisvárosi kórház mindennapjain keresztül mutatok be, nem éppen optimista rálátással, nem alaptalanul. Másrészt megélem az egész magyar egészségügy, a társadalmi erkölcs nyomorát, amelyben egyre inkább a pénz, a haszonszerzés... Tovább

Fülszöveg

Epilógus
Harmadik verses kötetemet tartja kezében a kedves olvasó. Könyvem elején anyámnak állítok emléket, aki a legtöbbet jelentette számomra. Korai halála maradandó sebet ejtett.
Első fejezetben szülőfalumról, Sióagárdról szólok, ahol ugyan családom bevándorló volt, „gyüttmentnek" számított, mégis gyökereim oda kötnek, onnan táplálkozom. Az egyszerű emberek élete, gondolkodásmódja áll legközelebb hozzám, az Ő nyelvükön - Róluk, munkájukról, környezetükről, szokásaikról - írok. Sorsuk, örömük, keserűségük ifjúságom, lelkem szerves részévé vált.
Külön fejezetben beszélek az életről, az értelem és érzelem megnyilatkozásairól, hivatásról, a hitről és az elmúlásról.
Másik kiemelésre kívánkozó terület a magyar egészségügy jelen helyzete, amelyet részben
egy kisvárosi kórház mindennapjain keresztül mutatok be, nem éppen optimista rálátással, nem alaptalanul. Másrészt megélem az egész magyar egészségügy, a társadalmi erkölcs nyomorát, amelyben egyre inkább a pénz, a haszonszerzés dominál, és a beteg ember szeretete, a törődés háttérbe szorul, elvész.
Beszélek az öröm, a boldog gondtalanság hangján, de a szomorúság, reménytelenség húrjait is pengetem. Két ellentétes érzés, ellentétes világ. Mégis van valami közös bennük. Mindegyik lelkem - egy ember gondolkodásának, ítéletalkotásának - része, és az alaphangot mindenütt a harmónia, a boldogság utáni vágy, az emberszeretet léte és elvesztése határozza meg.
Az ember nem szemlélheti a világot rezdülés nélkül. A jó és a rossz harca meghatározta egész életemet. Vágy a jobbításra bennem él örökké.
Soraimat feleségemnek ajánlom, aki életem során jóban, rosszban mellettem áll!
A test elporlad, de a gondolat, az értelem, a lélek örök! Vissza