A bokszbajnok

Előszó

I.
A megérkezés.
Nicolas Bergére leszállt a harmadik osztályról s elbúcsúzott attól a galambősz pap bácsitól, akivel Saint-Brieuxtől kezdve együtt utazott. Az öregtől kapta a címét annak a családi panziónak, amit nem volt nehéz megtalálnia a Sévres uccában. Mert Nicolas Bergére ugyan még sohasem járt Párizsban, de a Sévres ucca viszont ott van egészen közel a Montparnasse-állomáshoz, szükség esetén pedig a rendőrök is útbaigazítják az embert.
Nicolas éppen most szolgálta ki a két kis esztendőt Lavalban. Az utolsó évben ő volt az ezredes ordonánca.
Minta-ordonánc volt. Azonban a specialisták végzete őt is elérte: egy kicsit nagyon is elhanyagolt mindent, aminek nem volt közvetlen köze az ordonánci teendőkhöz. Most aztán, ahogy visszacsöppent a civiléletbe, meglehetősen készületlenül állott ennek az életnek a nehézségeivel szemben. Annál a bérlőnél, akinél berukkolása előtt szolgált, nem kapott újra helyet. Nem lóghatott a leánytestvére nyakán sem, annak elég volt öreg édesanyjuk eltartása. Leghelyesebbnek látszott Párizsban szerencsét próbálni, hátha ott akad valami civil állás, amihez éppen jó az ordonánci tudomány. Volt háromszáz frank megtakarított pénzecskéje, meg egy kitűnő márkájú kerékpárja. Így kötött ki ezen az októberi reggelen a Montparnasse-állomáson, teljes bizonytalanságban sorsa felől, de azzal az érzéssel, hogy csak lesz valahogy. És főleg boldog volt, hogy megismerheti Párizst. Vissza