Fülszöveg
„A biztosítás bizalmat kelt; kitartásra, küzdelemre bátorít; a jövő esélyeitől való rettegést megszünteti. A gazdálkodónak biztosítékot nyújt minimumára csökkenti a természeti erők kártékony hatását; fennakadás nélküli munkálkodást a veszteség pótlását és újbóli gazdálkodásnak megkezdését teszi lehetségessé.
A biztosítás folytonosan ösztönöz kisebb megtakarításokra ily módon a termelés fokozásához járul, szorgalomra, megfeszített erővel való munkásságra, felesleges kiadások elkerülésére buzdít.
Az egyes emberben annak tudatát ébreszti, hogy egyedül az ő erős akaratától, áldozatkészségétől és önmegtartóztatásától függ, vajon hozzátartozói és ő maga megmene-külhetnek-e a vagyoni csapásoktól; a személyes felelősség érzését erősíti s függetleníti a biztosítottat mások alamizsnájától, a segélyezésnek szükségétől."
A szakma múltja maga a szakma, vallja előszavában a szerző, aki maga is gyakorlati müvelője a biztosítási ágazatnak. Egyetlen szakma sem lehet sikeres saját...
Tovább
Fülszöveg
„A biztosítás bizalmat kelt; kitartásra, küzdelemre bátorít; a jövő esélyeitől való rettegést megszünteti. A gazdálkodónak biztosítékot nyújt minimumára csökkenti a természeti erők kártékony hatását; fennakadás nélküli munkálkodást a veszteség pótlását és újbóli gazdálkodásnak megkezdését teszi lehetségessé.
A biztosítás folytonosan ösztönöz kisebb megtakarításokra ily módon a termelés fokozásához járul, szorgalomra, megfeszített erővel való munkásságra, felesleges kiadások elkerülésére buzdít.
Az egyes emberben annak tudatát ébreszti, hogy egyedül az ő erős akaratától, áldozatkészségétől és önmegtartóztatásától függ, vajon hozzátartozói és ő maga megmene-külhetnek-e a vagyoni csapásoktól; a személyes felelősség érzését erősíti s függetleníti a biztosítottat mások alamizsnájától, a segélyezésnek szükségétől."
A szakma múltja maga a szakma, vallja előszavában a szerző, aki maga is gyakorlati müvelője a biztosítási ágazatnak. Egyetlen szakma sem lehet sikeres saját történetének ismerete, a múlt tapasztalatainak tudatformáló ereje nélkül.
Több, mint két évszázada, 1807-ben alapították meg Magyarországon az első biztosítótársaságot, a Révkomáromi Császári és Királyi Szabadalmas Hajózásbátorságosítót. A biztosítás eszméjének megjelenését ugyanakkor tetten érhetjük már a római kori temetkezési egyletekben, a középkori céhek és bányászok társládáiban, vagy a szepesi városok XVIII. századi tűzkártérítő társaságaiban.
A kötet, amelyet kezében tart a Tisztelt Olvasó, az intézmény meghonosításának első, küzdelmes évtizedeivel foglalkozik. Lapjain a hőskor szellemisége elevenedik meg, a fenti, 120 évvel ezelőtti lexikonkivágáshoz hasonló aktualitással.
Vissza