A bizonyosság vége avagy quo vadis demokrácia?

Fülszöveg

„Az - akkor még kéttagú - emberiség utoljára az Édenkertben érezhette magát biztonságban. Leszakítván az almát, kilépvén a kert kapuján, a bizonytalanság világában találták magukat. Hamar kiderült, hogy az élet veszélyes foglalkozás.
Az ember azóta is a bizonytalanságok világában él. Életben kell maradnia egy lehetőségekkel és veszélyekkel teli világban; szembe kell néznie az ismeretlen jövővel, saját döntéseinek kiszámíthatatlan következményeivel, betegségekkel, veszélyes ragadozókkal s még veszélyesebb emberi ellenfeleivel; szembe kell néznie az ember sors kiszámíthatatlan fordulataival."
(Hankiss Elemér)

„A kötetben közölt tanulmányok beszámolnak róla, hogy a kiszámíthatatlanság, a komplexitás és a globális és lokális - azaz glokális - egymásrautaltság és kölcsönös függés növekedése visszafordíthatatlanná vált, és ennek megfelelően egyre kevésbé lehetséges és főként egyre kevésbé meggyőző a morális, filozófiai, szociális, politikai, kulturális és gazdasági-pénzügyi kérdések merev határok szerinti elkülönítése. A gondolkodás és a 'tudás' skatulyákba gyömöszölése maga is előidézője az összefonódó válságok némelyikének. Nem véletlen, hogy egyre több élvonalbeli közgazdász jut arra a következtetésre, hogy a válság legmélyebb okai nem a pénzintézmények hibás kalkulációiban vagy a rossz hitelkonstrukciókban és téves előrejelzésekben keresendők, hanem abban az eltorzult értékvilágban és megalapozatlan hiedelmekben, amelyekben a fejlett világ jelentős részben osztozik, vagy inkább csak osztozott."
(Miszlivetz Ferenc) Vissza