A bizánci teokrácia/Bizánci stílus és civilizáció

Fülszöveg

Jelen kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza, melyek első ízben jelennek meg magyarul. A bizánci teokrácia több mint ezer év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégig tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten mennyei királyságának földi képmása. Nem meglepő, hogy a bizánci poli-f tika, de ugyanígy a gazdaság, a kultúra éá a művészet történetének alakulását is alapvetően befolyásolta ez a meggyőződés, egyfelől a keresztény hit kérdéseibe is beavatkozni kívánó császár, másfelől a világi ügyek fölötti befolyásról lemondani nem akaró egyház érdekeinek bonyolult összefonódása révén.
A kötetben olvasható másik esszében, a... Tovább

Fülszöveg

Jelen kötet Steven Runciman, a jeles angol bizantinológus két hosszabb esszéjét tartalmazza, melyek első ízben jelennek meg magyarul. A bizánci teokrácia több mint ezer év történetét, a Nagy Konstantin fellépésétől a Bizánci Birodalom végnapjaiig terjedő időszakot tekinti át egyetlen alapvető szempontból: a vallási hierarchia és a vallási-teológiai irányzatok, illetve a császári hatalom viszonyának elemzésén keresztül. E viszony nem volt mindig harmonikus, de mindvégig tükröződött benne az a lényegileg teológiai indíttatású előfeltevés, hogy a Bizánci Birodalom Isten mennyei királyságának földi képmása. Nem meglepő, hogy a bizánci poli-f tika, de ugyanígy a gazdaság, a kultúra éá a művészet történetének alakulását is alapvetően befolyásolta ez a meggyőződés, egyfelől a keresztény hit kérdéseibe is beavatkozni kívánó császár, másfelől a világi ügyek fölötti befolyásról lemondani nem akaró egyház érdekeinek bonyolult összefonódása révén.
A kötetben olvasható másik esszében, a Bizánci stílus és civili%áaóba.n a szerző az említett teológiai államkoncepció egy másik vetületét, annak a bizánci művészetben megnyilvánuló formáját vizsgálja. így nemcsak a bizánci művészet főbb jellemzőit mutatja be, hanem ismerteti és értelmezi azokat az elméleteket is, amelyek e művészetet meghatározták. A művészet legfőbb feladatát Bizáncban az jelentette, hogy a fény, a színek és a formák segítségével valamiképpen megmutassa, közvetett módon érzékeltesse az istenit. A művészi kifejezésmódok a századok során elkerülhetetlenül változtak, a technikák tökéletesedtek, a klasszikus ókori hagyományok keleti elemekkel keveredtek, de a bizánci művészet alapvető célkitűzése mindvégig ugyanaz maradt.
Sir Steven Runciman (1903-2000) a 20. század egyik legjelentősebb bizantinológusa és középkor-történésze volt. Még zsenge gyermekkorában megtanult latinul és görögül, s hosszú élete folyamán számos nyugati és keleti, élő és holt nyelvvel gyarapította tudását. A cambridge-i Trinity College hallgatójaként J. B. Bury tanítványa volt, 1927-től ugyanezen intézmény oktatója. Anyagi körülményei lehetővé tették, hogy sokat utazzon, s a helyszínen tanulmányozza kutatása tárgyát. A második világháború idején eleinte brit sajtóattaséként működött Szófiában, illetve a kairói Brit Nagykövetségen, majd bizánci történelmet és művészettörténetet oktatott az Isztambuli Egyetemen. Az ötvenes évektől különféle brit és amerikai egyetemek professzoraként tanított. Hírnevét számos, főként a bizánci történelemmel és művelődéstörténettel, vallással és művészettel foglalkozó munkája alapozta meg, köztük a magyarul is olvasható A keresztes hadjáratok története. Vissza