A bitorló család

Előszó

Néhány rövid évtizede divatba hozták a volt Osztrák-Magyar Monarchia elsiratását. Ezt a jelenséget két dolog indította el. Az egyik maga a Habsburg uralkodóvonal ma élő tagjainak a bűnbánata és nyughatatlansága az elveszett habsburgi hatalom és úrhatnámság, a végzetesen megcsappant, könnyen beömlő jövedelem, a kényelmes, kevés híján semmittevő életmód felett. Bár keményen hangzik ez utóbbi jelző, a múltra nézve azonban igaz és fellebbezhetetlen. A másik vonást, mely szükségszerűen ehhez kapcsolódik, a volt feudális rendszer károsultjainak mai hátrányos helyzete váltotta ki. Ennek a rendszernek a társadalmi rétegződésén belül a középosztály alsó rétegéig mindenütt megtaláljuk a múltba visszavágyókat. Nem csoda: mert ez volt a választóvonal, amelynél a múlt rendszerben az „ember" kezdődött, hogy így mondjuk. Ami azon alul volt, „azokat észre sem vettük" - mondta egyszer e sorok írójának egy, a ma már megváltozott magyarországi társadalmi keretek között élő egykori „valaki". Ne szépítsük a dolgot, ez így volt és sok esetben ma is fennáll a reménykedők szívében, akiknek érzelmeire a fenn vázolt törekvések lélektanilag építenek.
Ez a magatartás természetesen nem általános. A józan gondolkodók számításba veszik azt, hogy az emberiség egy teljesen más irányú utat, csapást vágott magának, amelyen haladnia kell, ha az átalakulás idejét túl akarja élni. Ezzel szemben az álmodozók kisebbségben vannak ugyan, de abban a reményben, hogy egy óvatlan történelmi pillanatban egy sikeres államcsíny a múltat visszavarázsolja. Értsük ez alatt: a habsburgi múltat Magyarországra is.
Ezért tekintsük át, ha vázlatosan is, mit látunk ebben a „habsburgi magyar múltban", amelyre még a mai Magyarországon is, mai politikusok is nem röstellnek hivatkozni mézes-mázos ajakkal esetenként. Politikai érdekből ugyan, de szükséges-e valóban? Vissza