A birodalmi levéltárak magyar vonatkozású iratai II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"A mainzi főkancellári levéltár a mainzi érseknek mint a német birodalom főkancellárjának tevékenységével összefüggésben keletkezett. A főkancellári intézmény története a XIII. századig nyúlik vissza, amikor a tartományi fejedelmek, köztük három egyházi tartomány urai, a három egyházi választófejedelem, egyre nagyobb részt követeltek maguknak a központi hatalom gyakorlásából. Ennek a követelésnek eredményeképpen nyerte el a mainzi érsek a német birodalom, a kölni érsek Itália, a trieri érsek pedig Burgundia főkancellári méltóságát. Míg azonban a két utóbbi egyházi fejedelem esetében a főkancellári méltóság lényegében sohasem volt több puszta címnél, a mainzi érseknek sikerült - a mindenkori hatalmi viszonyoktól függően formálisan vagy ténylegesen - biztosítania bizonyos főkancellári jogok gyakorlását.
Az érsek nem a császári udvarnál, hanem attól távol, rendszerint a saját tartományi székhelyén tartózkodott, és ez a gyakorlati akadály meglehetősen gátolta abban, hogy a császári kancelláriát ténylegesen és folyamatosan irányíthassa, viszont nem csekély harc árán kivívta azt a jogot, hogy a császári székhelyen működő birodalmi kancellária élén állandó helyettessel, a birodalmi alkancellárral képviseltesse magát. A főkancellári funkció teles betöltése gyakorlatilag a birodalmi gyűlések (a nem állandó birodalmi gyűlések) idejére korlátozódott, ha azon az érsek személyesen megjelent, és oda a császárt a kancellária személyzetének legalább egy része a császári pecséttel elkísérte. A regensburgi permanens birodalmi gyűlés korában a mainzi érsek,ugyanúgy, mint a császár vagy a többi tartományi fejedelmek, állandó követségekkel képviseltette magát Regensburgban, így a birodalmi gyűlések már nem nyújtottak neki lehetőséget a birodalmi kancellária közvetlen irányítására." Vissza