A biomassza dilemma

Előszó

A világ primer energiafogyasztása 2007-ben 11,1 milliárd tonna olaj egyenérték volt, 2,4 %-kal magasabb, mint az előző években. Átlagosan, 1,85 tonna olaj egyenérték (toe) volt az egy főre eső energiafogyasztás. Az átlagot jelentős szélsőségek adják, az USA-ban 7,73 toe, míg Indiában 0,36 toe jutott egy lakosra.
Együttesen, a nem OECD államok az energiaigény növekedésnek 87%-át teszik ki, és a világ elsődleges energiaigény részesedésük 51%-ról 62% növekszik. A WEO-2008-as referencia- forgatókönyve szerint, mely azt feltételezi, hogy a kormányok nem változtatnak a jelenlegi politikájukon, elsődlegesen az olaj iránti kereslet évente átlagosan 1%-al (leszámítva a bioüzemanyagokat), a 2007-ben napi 85 millió hordóról 2030-ban 106-ra növekszik. A 2030-ra vetített előrejelzések szerint, India mutatja a leggyorsabb növekedést, 3,9%-os éves átlaggal, őt követi Kína 3,5%-al. 2030-ra a világ növekvő energiaigényének több mint a felét Kína és India fogja kitenni a prognózisok szerint. (WEO- 2008 Fact sheet)
A növekvő igények kielégítése azonban több szempontból is korlátozott. Az olcsón kitermelhető olaj a múlté, a „fele már elfogyott" (Jeremy Leggett), és ha komolyan vennénk az éghajlatváltozás fenyegetését, akkor bizony nem égethetnénk el a maradékokat. A szén-dioxid kibocsátás téren Kína 2008-ban első helyre került, megelőzve az USA-t, és a harmadik helyen álló Oroszországot, illetve Indiát és Japánt. (IWR, 2009). Az újra termelődés, a megújulás pedig semmilyen kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy csapdába kerültünk.
A jelenlegi nyersolaj kitermelésünk 300 000-szer gyorsabb, mint a nyersolaj képződése és maximális felhalmozódása a geológiai raktárakban. A földgáz 1,4 milliószor gyorsabb ütemben kerül kitermelésre, mint a csúcsfelhalmozódása a harmadkorban. A szénbányászat pedig napjainkban kb. 60 000-szer gyorsabb iramban történik, mint a késő karbon időszakban felgyúlt széntelepek kialakulása. Másképpen szólva, ez annyit jelent, mintha a jelenlegi agyműködésünk 300 000 évvel ezelőtti állapotából a mai állapotba kerülésének folyamatát 1 évre rövidítenénk le (T. Patzek, D. Pimentel: Thermodynamics of Energy Production from Biomass).
Nem csoda tehát, hogy az emberiség szó szerint fűhöz-fához kapkod, és a biomassza felhasználásában sokan a megoldást látják korunk fokozódó energetikai és környezeti gondjaira. A javaslat ráadásul már vagy jó két évtizede a környezetvédőktől indult, akik környezetbarát, megújuló erőforrást láttak a biomasszában. Ám a globális történéseket figyelve jól látható, hogy az Európai Unió megújuló erőforrásokra vonatkozó szabályozása - főleg a bioüzemanyagok esetében - nem kívánt társadalmi és környezeti hatásokat hozott létre. Furcsa ellentmondás, hogy míg a Közösség nemzetközi szinten élharcosa a biológiai sokféleség megőrzésének, addig egy másik cél, nevezetesen az üvegházhatású gázok csökkentésének érdekében olyan szabályozást vezetett be, amely még az eddigieknél is jobban fenyegeti a biológiai sokféleség megőrzését. Az persze ugyancsak fontos kérdés, hogy a javasolt megoldás elvezet-e a kívánt csökkentés eléréséhez, vagy éppen ellenkezőleg, globálisan még több terhet jelent majd a légkör számára.
Mindezekre a veszélyekre utal Stavros Dimas, az EU környezetvédelmi biztosa, aki a következőket BBC-nek, az EU 2007 márciusában meghirdetett bioüzemanyag felhasználásra vonatkozó programját követően: "A bioüzemanyagok által okozott környezeti és szociális problémák nagyobbak, mint gondoltuk. A kijelölt célokat meg kell változtatni, mert még mindig jobb, ha az EU nem teljesíti az eredeti célokat, mint környezeti károkat okozni és a szegényebb rétegeket veszélybe sodorni". (Makay György, 2008)
Még egy kis idő, és a környezetvédők javaslata bumeránggá változhat. A jó szándékú javaslatok ugyan a környezeten kívántak segíteni, mégis arra csapnak vissza. Először a környezetre, azután ránk! Vissza