Előszó
Részlet:
"A diverzitás fogalma a hétköznapi értelemben változatosságot, sokféleséget jelent, matematikai értelemben pedig egy rendszer információtartalmának mértékét. Ez az értelmezés bármilyen szintű biológiai rendszerre, amely variábilis egységekből épül fel alkalmazható, sőt mérhető mint biológiai diverzitás egyben az adott rendszer stabilitását jellemzi. Egy közösség diverzitásának csökkenését a károsító, zavaró tényezők okozzák, ezek összegződése pedig fokozza Az ember és környezetének viszonya környezetelméleti szempontból vizsgálva két oldalról közelíthető meg: az emberi civilizáció hatása a környezetre ill. a környezet hatása a társadalmi átalakulásokra.
A természeti környezet és a társadalom egymásra hatását a történeti ökológia kutatja. Megítélése szerint a környezet a történelem szerves része. Minthogy az emberi társadalom hatással van a környezetre, akármilyen fokozatosan - azaz szinte észrevétlenül - de a természeti környezet is hatással van a gazdaság és a társadalom változásaira. Ezért az embert nemcsak a történelem alanyának, hanem az ökoszisztéma részének tekinthetjük. Változni látszik a természeti környezet megítélése is. Már nem tűnik "passzív" szereplőnek, hanem egyre inkább "cselekvő" részesévé válik a történelemnek.
A környezeti hatások, pl. az évtizedekig, esetleg évszázadokig tartó környezeti változás (pl. a XIV. század tartós lehűlését követő éhinségek, járványok) és az un. strukturális, tehát tartós, több évszázadig tartó klímaváltozás történelemformáló erőként hatott a múltban (pl. a koraközépkor IV-IX. század tartós felmelegedése és szárazsága, mely a dominó elv alapján népvándorlást indított el Belső-Ázsiából) és halhat a jövőben is. Ma már nem kétséges, hogy a globális környezeti problémák és az éghajlat összefüggnek.
A biológiai sokféleség a Földön, a bioszférában a geológiai korok során létrejött élővilág gazdagságát jelenti. Ez a sokféleség magába foglalja az élővilág fajait és fajon belüli genetikai változatait, a különböző fajok szaporodó népességeiből (populációiból) szerveződő életközösségeket és ökológiai rendszereiket, amelyek meghatározott környezeti feltételeket igényelnek, és másuk is aktívan alakítják saját környezetüket (pl. a légkör összetételét, a talajok képződését, a növényzet szukcesszióját). Mindezek fenntartják az elemek körforgását a geoszférákban, és biztosítják a bioszféra szervesanyag termelését, ezáltal magának az embernek a létfeltételeit, az ember számára hasznosítható természeti források sokaságát. Az élővilág kibontakozása a Földön mintegy 3500 millió évvel ezelőtt kezdődött.
A fajkeletkezés elágazó folyamatai (speciáció) révén egyre több faj, egyre összetettebb, egyre bonyolultabb szerveződésű társulásokban népesítette be a Földet. E folyamatot több ízben is a fajok számát jelentősen megtizedelő, majd a bioszféra jelentős mértékű újraszerveződését elindító tömeges kipusztulások szakították meg és tagolták periódusokra. Az élővilágot átfogóan először rendszerező C. LlNNAEUS (1758) korában mintegy 11 000 fajt ismertek és írtak le tudományosan Ez a szám korunkra 1,6 millióra nőtt, de csupán 1-2 ezer faj ökológiáját vizsgálták. A különböző becslések az élővilág ténylegesen létező fajainak számát 100 millió körülire teszik.
Miközben a leírt és valamilyen szinten megismert fajok száma nőtt, rohamosan felgyorsult a fajok kipusztulása is Sokszorosa az esélye annak, hogy több millió, esetleg több tízmillió faj, a maga genetikai információival, természeti erőforrásaival úgy pusztul ki, hogy tudomást sem szerezhettünk létezéséről. A veszélyeztetett fajok aránya, elsősorban a sűrűn lakott és iparilag erősen szennyezett környezetű országokban elérheti a teljes fajszám 30-40%-át. A kipusztulástól veszélyeztetett fajok tényleges számáról csak bizonytalan becsléseink vannak. A faj szám csökkenése természetszerűen a genetikai diverzitás csökkenését is jelenti. Az a génkombináció, ami egy faj egyedeiben az evolúció során létrejött nem alakulhat ki még egyszer."
Vissza