Előszó
Magyarországon az első biológiai védekezési kísérleteket a múlt század végén végezték mikroorganizmusokkal apácalepke hernyók, majd cserebogár pajorok ellen.
A 20-as évek végén, az Olaszországból...
Tovább
Előszó
Magyarországon az első biológiai védekezési kísérleteket a múlt század végén végezték mikroorganizmusokkal apácalepke hernyók, majd cserebogár pajorok ellen.
A 20-as évek végén, az Olaszországból betelepített Aphelinus mali Hald. fémfürkész fajjal vértetű, és Prospaltella berlesei How. szintén fémfürkész parazitoiddal az eperfa pajzstetű ellen eredményes védekezést végeztek. Ugyancsak a 20-as évek végén, a Bacillus thuringiensis Berl.-t eredményesen használták kukoricamoly hernyók ellen laboratóriumban és szabadban.
E sikeres próbálkozások után, hosszú szünet következett. Az 50-es években az amerikai fehér medvelepke ellen használtak mikroorganizmusokat és vírusokat.
A burgonyabogár végleges hazai megtelepedése után, a 60-as években az USA-ból származó Perillus bioculatus F. ragadozó poloska betelepítésével folytak kísérletek, azonban ezek nem hoztak gyakorlatban is alkalmazható eredményeket.
A biológiai védekezés legújabb módszerével, az úgynevezett autocid vagy steril-hím technikával közel egy évtizeden át (1965-1975) történtek kísérletek, de ezek sem hoztak gyakorlati eredményt.
Az üvegházi molytetű vagy házi liszteske ellen, az Észak-Amerikából származó Encarsia farmosa Gahan fémfürkész populációt a 70-es évek végétől sikeresen alkalmazzák hazánkban.
Jelenleg az entomopatogén fonálférgekkel folynak biztató kísérletek, amelyek üvegházi vagy fólia alatti termesztésben károsító néhány kártevő ellen alkalmazhatók. Ragadozó atkákkal is ilyen körülmények között értek el eredményeket.
A biológiai védekezési módszerek iránti érdeklődésnek napjainkban az adott rendkívüli aktualitást, hogy a különböző peszticidek nem mindig szakszerű alkalmazása egyes helyeken olyan méreteket öltött, ami már joggal vethet fel humán-egészségügyi problémákat is.
Vissza