A bihari Kishajdú városok története

Előszó

A magyar történeti, helytörténeti és regionális kutatás egyik hiányossága, hogy máig nem készült egy olyan átfogó munka, amely feldolgozza azoknak a bihari hajdúvárosoknak a történetét, amelyek Bocskaitól kezdve Rákóczy Györgyig nyerték el kiváltságaikat, s amelyek az erdélyi fejedelemség fénykorában a váradi kapitány katonai parancsnoksága alatt szolgáltak. Húsz hajdú városról van szó (Szalonta, Ürögd, Szentmárton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Kornádi, Vekerd, Sas, Régen, Félegyháza, Bagamér, Mikepércs, Bagos, Konyár, Derecske, Berettyóújfalu, Kaba, Sáránd, Tépe), köztük olyan ma is jelentős városokról, mint Szalonta, Berettyóújfalu, Kaba, Derecske, Kornádi. Célunk az volt, hogy a Bocskai-szabadságharc 400. évfordulójának lehetőségét is felhasználva, a fenti ún. „kis hajdú városoknak" a hajdúkorszakáról összegző képet adjunk.
A felsoroltakon kívül számos más település esetében is kimutatható volt a hajdúsághoz való valamilyen kötődés; vagy úgy, hogy tudomásunk van egykori hajdú lakóikról, vagy úgy, hogy részben vagy egészben hajdú birtokosai voltak. Indokolt volt ezért szem előtt tartanunk a Bocskaitól szabadalmazott Kismarja mezővárost és Nagykerekit is, valamint a nemesi-katonai kiváltságolással élő Gáborjánt, a stratégiailag fontos helyen fekvő Pocsajt, Hencidát és Zsákát, s a többiektől meglehetősen külön úton járó, de vára révén az átlagosnál is jelentősebb szerepet betöltő Sarkadot, amelynek hajdú katonasága már a 15 éves háború alatt, pl. Várad 1598-as ostrománál, egészen a Rákóczi-szabadságharc végéig különleges szerepet játszott. Eddig nem ismert összefüggésben ismerhetjük meg a váradi hajdúkat, akik a fejedelemség fénykorában külön kapitányság, hadnagyság alatt állottak, s a fejedelmi hatalom erős támaszai voltak. Vissza