A bibliai misztika lélektani és filozófiai vonatkozásai

Előszó

Értekezésünk már tárgyánál fogva is jónéhány tudomány határterületén mozog, s így a vallásfilozófia, valláspszichológia és vallástörténet között' kell megosztania figyelmét. Mert ki tudja felméregetni az egyes disciplinák határait, s ha van aki kérlelhetetlen szigorral megteszi azt, jól teszi-e? Nem éppen a „szent egyoldalúság" kultusza, nem a szinopszis hiánya, nem a szintézistől való irtózás ássa-e meg a legtöbb tudományos és filozófiai rendszer sírját?
Feladatunkat főleg abban látjuk, hogy eddig fel nem tárt, néha távoli összefüggésekre mutassunk rá, melyeket éppen homályos voltuk miatt kevés figyelemre méltattak. A Bibliát alig szokták együtt említeni a misztikával, filozófiával és pszichológiával, s ez részben indokolt is, ha ez utóbbiakat, mint kész, módszeres, explicit tudományokat fogjuk fel. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az ókori keleti népek szellemi életére a mi európai fogalmaink nem alkalmazhatók változtatás nélkül. Keleten a misztika nem tan, hanem élmény, a filozófia nem fogalmak épülete, hanem nézetek sokasága, vagy világnézet, a pszichológia nem a tudat jelenségeinek a vizsgálata, hanem szeretet és félelem, harag és alázat.8 Van tehát misztika, filozófia és pszichológia, de csak rejtve, implicite, lehetőség formájában. S az ilyen „etnofilozófia" (ahol az „etnos" a filozófia alanya) éppoly tanulságos lehet a tulajdonképeni filozófiára nézve, mint az etnopszichológia a kultúrpszichológia számára. Vissza