A Biblia az élet könyve

Előszó

Egy nagyobb társaságban egyszer - beszélgetés közben - a jelenlevők egyike egy különös, de érdekes kérdést vetett föl. És ez a kérdés az volt, hogy: ha a társaság tagjait valami okból egész életökre elzárnák a világtól, úgy, hogy a világon létező összes könyvek közül csak egyetlen egyet volna szabad magokkal vinniök és olvasniok, akkor ki-ki melyik könyvet választaná? Eleinte egyik is, másik is a maga kedvenc irójának valamelyik könyvére: az egyik talán a világhírü angol költőnek, Shakespeare-nak valamely művére, a másik talán a világ-irodalom egyik legkiválóbb termékére, a német Göthe: "Faust"-jára, vagy esetleg Madách, magyar költő: "Az ember tragédiájá"-ra gondolt, egy másik ismét a keresztyén vallásos irodalomban található valamely kiváló könyvre, p. o. Kempeni Tamás: "Krisztus utánzása" című, nagy elterjedettségnek örvendő munkájára és azután kiki a maga irójának és könyvének szépségeit, kiválóságait, értékét magasztalta a másoké fölött, míg végre is hosszú vitatkozás, beszélgetés után abban állapodtak meg, hogy mégis csak az egyetlen könyv, a melyet mindenki a világtól elzárt magányába magával vinne: a biblia volna. Vajjon miért? Mert mindenki kénytelen volt belátni, hogy ez az egyetlen könyv, amely az emberi szivnek és elmének összes szükségleteit tartósan állandóan, egy egész emberi életre kielégíteni képes; az a könyv, amelynek tartalma soha ki nem meríthető, amelynek értéke maradandó, örökkévaló.
Ezt az igazságot fejezi ki a Megváltónk, a Krisztus, ezekkel az ismeretes szavakkal: "Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmikép el nem múlnak." (Máté 24, 35.) Erre utal nagy reformátorunk Luther Márton, midőn a bibliát egy olyan fához hasonlítja, amelyről - minél többet rázzuk, annál több gyümölcs: - arany-alma hull ölünkbe. Ezt érezte az az egyszeri szegény bányamunkás, akit ravasz jeuzsuita atyák mindenáron el akartak téríteni apái hitétől, az igaz evangéliomi hittől és ezért mindenféle, a római tévhitet tartalmazó és hirdető iratokat, könyveket kináltak néki, ő azonban minden kisértésnek állhatatosan ellenállott és mosolyogva hozta elő öreg bibliáját és szó nélkül rámutatott annak címlapjára, amelyen a földgolyó, mögötte a fölkelő nap volt ábrázolva, a kép alatt pedig ez a két szó állott: "Sufficit orbi!" ami annyit jelent magyarul: "Elég az egész világnak!"... Vissza