A Biblia

Előszó

A Magyar Katolikus Püspöki Kar elsősorban azért szorgalmazta az előző években a Szentírás korszerű, új magyar fordítását és az igényeknek megfelelő teljes kiadását mert hazánkban is eleget kell tenni a II. Vatikáni Zsinat sürgetésének, hogy „megfelelő és helyes fordítások készüljenek a különböző nyelveken, főleg a szent könyvek eredeti szövegei alapján". (Hittani rendelkezés az isteni kinyilatkoztatásról 22. p.) Ez a munka az Apostoli Szentszék könyvkiadójának, a Szent István Társulatnak gondosságából, szaktudósok szorgalmával akkor készült el és kerül most kiadásra, amikor az ezeréves magyar kereszténység jubileumi ünnepségének ezzel akar maradandó emlékművet szentelni: a magyar vallásos élet új ezredéve számára. Nemcsak magyar vallásos életünkben jelent gazdagodást az „Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás" mostani megjelentetése, hanem világviszonylatban is figyelmet kelthet az „Új Magyar Biblia" az Unesco által meghirdetett „Nemzetközi Könyvévben", melyben méltó hely illeti a kiváló értelemben vett könyvet, a „Könyvet", a „Könyvek Könyvét": a Bibliát. A Szentírás az egyetlen olyan könyv, mely kimeríthetetlen tartalmával Isten és ember közös művének mondható. A világ legolvasottabb könyve. Lefordították a világnak majdnem minden nyelvére. Ezekhez sorakozik most a mi új magyar Szentírás-kiadásunk, melyet kegyeletes érzéssel adunk közre elsősorban híveinknek, a keresztény közösségnek és minden jóérzésű embertestvérünknek. Köszönet illesse a kiadót, annak minden munkását: elismerés járjon a fordítók munkaközösségének: hála mindazoknak, akik hozzájárultak ezen új kiadás megjelentetéséhez! A nemzetek Apostolának fogalmazásával kívánjuk, hogy „az írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére" (Rom 15,4). Ez az új Szentíráskiadás is, miként „minden írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható (legyen) a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon!" (2Tim 3,16-17.) „Hogy az Úr tanítása terjedjen és dicsőségre jusson!" (2 Tesz 3,1.) Kalocsa, 1973. Sz. Pál megtérése ünnepén. Vissza