A betegápolók tankönyve

Előszó

Az ember szervezetébe folyton kerülnek kórnemző csírák, és amaz folyton küzd ezek ellen. Szervezetünk e küzdelmét rendesén nem érezzük, és csak akkor vesszük észre, ha szervezetünk e védekezésnél a rendesnél nagyobb erőt kénytelen kifejteni, midőn is a nagyobb erő kifejtése következtében szervezetünkben érezhető zavarok lépnek fel. Szervezetünk ezen állapotát betegségnek nevezzük. Minél nagyobb a belénk jutott kórnemző csírák száma, és minél nagyobb azok ereje, annál erélyesebb szervezetünk védekezése, annál nagyobbak az ennek folytán keletkezett zavarok, - annál betegebbnek érezzük magunkat.
A megbetegedett emberi szervezetet olyan helyzetbe hozni, hogy csökkent munkaképessége ellenére ellenségének hathatósan ellentállhasson, és arra ügyelni, hogy a szervezet erejét e küzdelmében kellően kihasználhassa, a betegápolás feladata. Vagyis a betegápolás egyik feladata a megbetegedett szervezet erőinek kímélése.
A beteg két oknál fogva szorul ápolásra, egyrészt mert gyönge és többé-kevésbé tehetetlen, másrészt mert teste a megszokottól eltérő, vagyis fekvő helyzetben van.
Az orvos két módon igyekszik a betegágy mellett czélt érni és pedig egyrészt a betegség leküzdése, másrészt pedig a beteg ellenálló-képességének fokozása állal. A betegséget magát nem lehet mindig megtámadni, de a beteg ellen állóképességét mindig lehet fokozni és pedig főképen a beteg helyes ápolása által.
A gyógyításnak két főtényezője a nyugalom és a tisztaság. E két tényezői az ápolás van hivatva a betegnek biztosítani. A betegápolás kél főfeladata tehát a beteg körül tisztaságot teremteni és annak nyugodalmát biztosítani.
De hogy egy ápoló ideális tisztaságot teremthessen betege körül és hogy annak teljes nyugalmat biztosíthasson, ösmernie kell az emberi testet, ösmernie kell az emberi szervezet működését és ösmernie kell mindazokat a tényezőket, melyek rendelkezésére állanak. Vagyis a betegápolást meg kell tanulni. Vissza