A beszélő kutya

Előszó

Nagyon kellemetlen a költött történetet író ember számára, hogy az átlagos ember előtt a költött történet és a valótlanság egyet jelent. Néhány évvel ezelőtt egy déli-tengeri regényt írtam. A cselekmény a Salamon-szigeteken játszódott. A kritikusok ezt a cselekményt a képzelőtehetség rendkívüli valószínűséget célzó törekvése gyanánt értékelték. Ami a valóságot illeti, - mondották - az nincs benne semmi. Hiszen mindenki tudja, hogy a föld színén nincsenek többé bodorhajú kannibálok, ennélfogva nem is szaladgálhatnak ruha nélkül és nem szelhetik le a fejét egymásnak, vagy alkalomadtán egy fehér embernek.
Hát most hallgassanak ide. Ezeket a sorokat Hawaii-szigetén, Honoluluban írom. Tegnap a Waikiki-kikötőben megszólított egy idegen. Üdvözletet hozott közös barátunktól, Kellar kapitánytól. Mikor a Salamon-szigeteknél hajótörést szenvedtem a Minota nevű munkásszállító vitorláson, Kellar kapitány szedett fel a maga munkáshajójára, az Eugéniára. És az idegen most azt meséli, hogy a feketék lefejezték Kellar kapitányt. Ő tudja. Ő képviselte Kellar kapitány anyját a hagyatéki leltárnál.
Hallgassák csak tovább. A multkor levelet kaptam Woodford C. M. úrtól, a brit Salamon-szigetek tartományi biztosától. Angliában töltött hosszú szabadságidejéről, hogy a fiát beirassa az oxfordi egyetemre, már visszatért állomáshelyére. Ha valaki végigkutatja bármelyik nyilvános könyvtár polcait, meg fogja találni azt a könyvet, amelynek »Egy természetbúvár a koponyavadászok közt« a címe. Woodford C. M. úr ez a természetbúvár. Ő írta a könyvet. Vissza