A beszéd szerepe a vezetésben

Előszó

A társadalomban, az emberi közösségekben az élőbeszéd a legtermészetesebb közvetítő eszköz. Gondolatainkat, érzéseinket, akaratunkat nyelvi - rendszerint anyanyelvi - jelek segítségével fejezzük ki. Hangokból szavakat formálunk, a szavakat pedig mondatokban helyezzük el. Egy-egy közlési folyamatban részt vesz a beszélő, aki kifejezésre juttatja gondolatait, de jelen van a valóság, amellyel a mondanivaló összefügg, és a hallgató, akiben a beszélő a magáéhoz hasonló gondolatokat kíván ébreszteni. A nyelv, a beszéd az emberek közösen végzett munkája közben keletkezett, hogy segítse azt. Marx így írt erről: "...az emberek... csak azáltal termelnek, hogy meghatározott módon együttműködnek és tevékenységeiket kicserélik egymással. Hogy termelhessenek, meghatározott kapcsolatokba és viszonyokba lépnek egymással..."
A beszéd kapcsolatteremtő szerepével elősegíti azt, hogy a társadalmi munkamegosztás során a különböző jellegű tevékenységet ellátók - vezetők és vezetettek - között megfelelő, a munkavégzést biztosító viszony keletkezzék. Ebből következik, hogy nem elhanyagolható a beszéd szerepe a vezetésben. Korántsem mindegy, hogy jól vagy rosszul, értelmesen vagy zavarosan beszélünk! Feladatunk a gondolati és cselekvési egységet szolgáló, szabatos, magyaros megfogalmazás. Számolnunk kell a megszólalás felelősségével. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mondanivaló a megfogalmazáson át jut el a befogadóhoz. A szocialista demokrácia a szólásjog széles körű biztosítását az értelmes beszéd kötelességével társítja. Gondolatolvasóvá ugyanis a legteljesebb demokrácia által sem válhatunk - gondolatát, érzelmeit, akaratát a beszélőnek kell a hallgatóval megértetnie. Röviden: beszélni is tudni kell! Vissza