Előszó
Minden gyógypedagógiai nevelőnek, aki értelmi fogyatékos gyermekkel foglalkozott vagy foglalkozik, kétségkívül a legnagyobb problémát a gyermek beszédhiánya és rendellenes beszéde adta. Milyen...
Tovább
Előszó
Minden gyógypedagógiai nevelőnek, aki értelmi fogyatékos gyermekkel foglalkozott vagy foglalkozik, kétségkívül a legnagyobb problémát a gyermek beszédhiánya és rendellenes beszéde adta. Milyen tapasztalataink vannak ezen a téren? Fokozatok szerint a következők:
1. A nevelőintézetekbe kerülő értelmi fogyatékos gyermekek legtöbbje egyáltalában nem tud beszélni.
2. Hangot ad, esetleg egy-egy szót mond a gyermek, de tartalom amögött nincs.
3. Echolalizál (visszhangként mond hangokat, szavakat).
4. Szavakat, rövid mondatokat is mond a gyermek, de nem a belső tartalmának kifejezéseképpen (fecseg, össze-vissza beszél).
5. Megérti ugyan a körülötte lévő egyszerű jelenségeket, de ezeknek kifejezését csak egy-egy szóval mondja. Ezt esetleg kiegészíti taglejtéssel, jellel.
6. Tudomást vesz a környezetéről, megérti a hozzáintézett egyszerű kijelentéseket, de kifejezése érthetetlen, dünnyögő, monoton, ritmustalan, dadogó stb. Egyszóval beszédhibás is.
7. Beszéde primitív tartalmat árul el, alakilag sok hibát követ el. Szókincse szegényes, kifejezési formában korlátozott.
Vissza