Előszó
Részlet a könyvből:
"A Báró (öblös plüss-széke mélyén szendereg; szemüvege az orra hegyén, a Neue Freie Presse a cipőjén).
Tibor (kinyitja az ajtót, de észreveszi, hogy a báró alszik és a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A Báró (öblös plüss-széke mélyén szendereg; szemüvege az orra hegyén, a Neue Freie Presse a cipőjén).
Tibor (kinyitja az ajtót, de észreveszi, hogy a báró alszik és a küszöbön megáll.)
A Báró (az ajtónyitás neszére felpillant).
Tibor: Bocsánatot kérek, nagypapa, nem tudtam, hogy alszik. Azt mondták, hogy hivatni tetszett.
A Báró: Nem hivattalak, hanem elrendeltem, hogy jelenj meg haladéktalanul! És micsoda beszéd az, hogy én aludtam volna?! Ha te engem, midőn fontos ügyekről elmélkedtem, úgy akarsz kijátszani, mintha én egy tutyimutyi öregember volnék, aki már csak szunyókálni tud, akkor te a legnagyobb mérvben csalódol. Amint erről sürgősen szigorú meggyőződést fogsz szerezni.
Tibor: De, nagypapa, kérem, én...
A Báró: Csitt, egy szót se! ... egyetlen szót se!... Hol van az a másik?
Tibor: Milyen másik?
A Báró: A másik büntettes! Cinkostársad, aki azelőtt leány volt, de most egyszerre fiú lett.
Tibor: Ja, Matyika? Nagypapa, kérem, én Matyikát már régóta még csak nem is láttam!...
A Báró: No, ez valami legújabb legyen! Hiszen azelőtt mindig együtt törtétek a csínyeken egymásnak a fejét, sőt mint kiskutya és macska folyton egymáson hemperegtetek!...
Tibor: Az régen volt. Akkor még gyerekek voltunk."
Vissza