A bermudai kalózok

Előszó

Részlet a könyvből:
Egy korvett veszedelembe kerül.

A nap lenyugodott a szürkén gomolygó felhők mögött, amelyek az élénk nyugati széltől hajtva lassanként köröskörül beborították az óceán láthatárát. Az utolsó sugarak fényében csillogó hullámok csobogva hintáztak végig azon a mérhetetlen térségen, amely a nagy Bermudát környező négyszáz apró szirttől az amerikai partokig terjed.
A magányos tengeren két hajó haladt előre dagadó vitorlákkal a baloldalukon sustorogva megtörő habok között. Ezek egyike pompás karcsú korvett volt, de fölötte szilárd és teherbíró alkotmánynak látszott, már csak azért is, mert mindkét oldaláról egy-egy tucat ágyú torka ásítozott, az előrész és a hajó tatja pedig négy hatalmas bombavetővel volt felszerelve. A korvett valamennyi vitorlája fel volt vonva, még a segéd- és kisegítővitorlák is. A másik hajó széles, nehézkes dzsunka volt s fedélzete csak néhány kisebb kaliberű, régi ágyúval volt ellátva. Mind a két hajón olyan tekintélyes számú ember sürgött-forgott, mintha valódi hadihajók lettek volna.
A korvett főárbocán vörös lobogó lengett, azokban az időkben a kalózhajók megkülönböztető jele, amelyek állandó, örök harcban állottak mindennel és mindenkivel, a dzsunkán pedig kék-fehér csíkos zászló, de csillagok nélkül, mert az észak-amerikai államok akkoriban még nem egyesültek abban a szoros államjogi kapcsolatban, mint manapság. Vissza