Fülszöveg
1948-ban Budapesten születtem, azóta itt élek. Szeretem ezt a várost. Nyitott vagyok, könnyen ismerkedem, beszélgetek bárhol, bármikor, bárkivel. Érdekeinek az emberek. Hiszek a tárgyak túlélésében, beszélő, mesélő képességében.
Miután hároméves koromtól csak színésznő szerettem volna lenni, az amatőr versmondással a gimnáziumban kezdtem el foglalkozni. Gimnazistaként kis zsebpénzemből megvettem a Nagyvilágot, az Új írást, és boldogan ismertem meg a költőket, írókat. Néhány Kazinczy-díj és egy Ki Mit Tud-helyezés bizonyítja rátermettségemet. Írni is gimnazistaként kezdtem. Először verseket. Tiszta érzelmekről szólnak, amikben akkor komolyan hittem.
Érettségi után többször jelentkeztem a Főiskolára, de ez sajnos nem sikerült. Így „magánzó" lettem: havat, szenet lapátoltam, alkalmi munkát végeztem, és egyetemista barátaimmal vörösbor mellett váltottam meg világot, színházat, költészetet. Tanulságos idők voltak.
1971-ben kerültem a Bábszínház díszletfestő műhelyébe. Akkor úgy...
Tovább
Fülszöveg
1948-ban Budapesten születtem, azóta itt élek. Szeretem ezt a várost. Nyitott vagyok, könnyen ismerkedem, beszélgetek bárhol, bármikor, bárkivel. Érdekeinek az emberek. Hiszek a tárgyak túlélésében, beszélő, mesélő képességében.
Miután hároméves koromtól csak színésznő szerettem volna lenni, az amatőr versmondással a gimnáziumban kezdtem el foglalkozni. Gimnazistaként kis zsebpénzemből megvettem a Nagyvilágot, az Új írást, és boldogan ismertem meg a költőket, írókat. Néhány Kazinczy-díj és egy Ki Mit Tud-helyezés bizonyítja rátermettségemet. Írni is gimnazistaként kezdtem. Először verseket. Tiszta érzelmekről szólnak, amikben akkor komolyan hittem.
Érettségi után többször jelentkeztem a Főiskolára, de ez sajnos nem sikerült. Így „magánzó" lettem: havat, szenet lapátoltam, alkalmi munkát végeztem, és egyetemista barátaimmal vörösbor mellett váltottam meg világot, színházat, költészetet. Tanulságos idők voltak.
1971-ben kerültem a Bábszínház díszletfestő műhelyébe. Akkor úgy gondoltam: egy pár hónapra. 32 év szerelem lett belőle. Diplomát szereztem, bábszínész lett belőlem. 17 évig játszottam vidéken. Pesten. Imádtam a hivatásomat, a gyerekközönség tapsa kárpótolt az elveszett drámai szerepekért. A Bábszínházból mentem nyugdíjba.
Közben nem hagytam abba a versmondást. Ma is elmegyek, ha hívnak. Továbbra is szeretem az irodalmat, és magam is próbálkozom, mint a mellékelt kis kötet bizonyítja. Ajánlom szeretetükbe.
Vissza