Előszó
1965 júniusa sorsfordító hónap volt az életemben: a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Nyíregyházán tartatta szokásos vándorgyűlését, s ekkor ismerkedtem meg dr. Csallány Dezsővel, a...
Tovább
Előszó
1965 júniusa sorsfordító hónap volt az életemben: a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Nyíregyházán tartatta szokásos vándorgyűlését, s ekkor ismerkedtem meg dr. Csallány Dezsővel, a Jósa András Múzeum már idősödő vezetőjével. Egy este - jól emlékszem - az Anna cukrászdában, a volt Bacsikban egyeztünk meg abban, hogy a beígért szolgálati férőhely fejében otthagyom a veszprémi múzeumot és az albérletet, s betöltöm a múzeum 1956 óta üres régészeti állását. Sőt, az sem volt elhanyagolható szempont, hogy feleségemnek is egy négyórás állást kínáltak fel azzal, hogy alapítsa meg Nyíregyházán az új- és legújabbkori történeti gyűjteményt. Mivel veszprémi főnököm ragaszkodott a felmondási idő kitöltéséhez, csak október 1 -jével foglalhattam el munkahelyemet, feleségem azonban már szeptember 1-jével Nyíregyházára került. S az első levele számolt be arról, hogy megismerkedett a gergelyiugornyai református lelkésszel, Csiszár Árpáddal, akivel a beregsurányi ásatáson találkozott. Ugyanis még a tavasz folyamán, a határmenti - Barátság-kerti - rigolírozás és faültetés során egy eddig ismeretlen régészeti kultúra leletei láttak napvilágot: több edényégető kemence, körülöttük a rosszul kiégetett edények töredékeinek ezreivel.
Pénzügyi nehézségek miatt csak szeptemberben kezdődhetett el a leletmentés, amelyre a múzeum minden dolgozóját mozgósították, s amelynek tényleges vezetője volt - mint a levélből kitűnt - Csiszár Árpád.
Magam - úgy emlékszem - egy verőfényes őszi napon ismerkedtem meg Árpád bácsival, mégpedig úgy, hogy a megyei művelődési központ Nysa mikrobuszával, benne népművelőkkel, és Erdész Sándorral hazafelé jöttünk Beregből. A Kraszna-hídnál egy biciklijét nekünk háttal toló férfit pillantottam meg, a bicikli csomagtartójára valami néprajzi tárgy volt rögzítve, talán kézimalom, vagy rokka. Épp kérdezni akartam, hogy ki ez a csodabogár, amikor Erdész Sanyi már mondta is: Csiszár Árpád bácsi! Megálltunk, Erdész bemutatott, Árpád bácsi pedig megjegyezte: - Na, te vagy az új régész? Lesz itt bőven munkád!
Vissza