A benső kereszténység vagy a kisebb rejtélyek I.

Előszó

E könyvnek célja felhívni a figyelmet a gondolkozásnak egy bizonyos irányára, ami a Kereszténység alapját képező mély igazságokat illeti; mely igazságok fölött rendesen elröppen az emberek tekintete és melyeket nagyon is sokszor tagadnak. Az embereknek az a nemes törekvésük, hogy mindenkivel osztozzanak azon, ami becses és messze széthintsék a megbecsülhetlen igazságokat; senkit ki ne zárjanak abból, hogy a valódi tudomány által megvilágosíttassék: oly tartózkodás nélkül való buzgóságot eredményezett, mely közönségessé tette a Kereszténységet; és tanait oly alakban hirdette, hogy gyakran megdöbbentette vele a szivet és elidegenítette az értelmet. Azt az utasítást „hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek" - noha kétes hitelességűnek állapították meg - arra magyarázták, hogy nem szabad a Gnózisra csak keveseket megtanítani; és amint látszik, eltörölték ugyanannak a Nagy Tanítónak azt a népies mondását: „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket a disznók elé ne vessétek." Az ősi Keresztényeknek férfi-kort ért általános gondolkozásában nem volt helye ennek a téves érzékenységnek, mely nem akarja észrevenni a félreismerhetlen értelmi és erkölcsi különbözőségeket; és mely amellett a magasabb fejlettségűek oktatását a legkevésbé fejlettek által is elérhető alacsony színvonalra szállítja le; mégpedig mind a kettőre nézve sértő módon áldozza fel a magasabbat az alacsonyabbnak. Vissza