A Belügyminisztérium története a Monarchia széthullásától a második világháború végéig

Előszó

Részlet a könyvből:

"1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia katonai vereséget szenvedett. A háború elvesztésének következményeként a dualista birodalom felbomlott, helyén önálló nemzeti államok jöttek létre. Magyarországon 1918. október 31-én Károlyi Mihály gróf vezetésével koalíciós kormány alakult, amelyben a belügyminiszteri tárca élére Batthyány Tivadar gróf került. Az október végi napokban az ország életében hatalomváltás zajlott le.
Batthyány Tivadar 1859. február 23-án született Zalaszentgróton. 1918 őszére már több évtizedes politikai múlt állt mögötte. Miniszteri tapasztalatokkal ugyan rendelkezett, de sem szakképzettsége - tengerésztiszti akadémiát végzett -, sem korábbi ténykedése alapján közigazgatási, rendészeti gyakorlattal nem bírt. Belügyminiszteri feladatkörét a Károlyi Mihály vezette első minisztertanácsi ülés programja, továbbá a hatalomváltással kialakít helyzet szabta meg. Az 1918. november 1-jei minisztertanácson meghirdetett kormányprogramból a tárcára várt az új választójogi törvény kidolgozása, a sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési jog biztosítása, a megalakuló munkaügyi és népjóléti minisztérium számára a belügyi hatáskörök egyrészének átadása, valamint a közrend és a közbiztonság fenntartása. A háborús vereséget követő katonai és politikai helyzetből adódó feladatként jelentkezett a megalakuló különböző hatókörű és elnevezésű tanácsok beillesztése a közigazgatás rendszerébe, valamint az országtól elszakadó, illetve idegen megszállás alá kerülő területek és az ott dolgozó tisztviselők helyzetének és megoldása. A feladatok egy részének a végrehajtása Batthyány Tivadar vezetésével éppen hogy csak megindult, amikor 1918. december 12-én benyújtotta lemondását. Ekkor a Belügyminisztérium élére a Károlyi Mihály bizalmát bíró Nagy Vince, a miniszterelnökség államtitkára került." Vissza