Fülszöveg
A Belügyminisztérium Kollégiumának 1953-1956 közötti üléseiről fennmaradt jegyzőkönyvek záró kötetét veheti kézbe az olvasó. Ezek az 1956. októberi forradalom és szabadságharc - egyben Nagy Imre második miniszterelnökségének - az előestéjéig tájékoztatnak arról, hogy miként működött a minisztérium szervezeti rendjébe visszaillesztett politikai rendőrség, illetve - jelen kötetben 1956. január és október között - hogyan vezérelték a különböző belügyi szerveket.
Nagy Imre, még a Minisztertanács elnökeként papírra vetett egyik utolsó levelében, 1955. március 1-jén megfontolás tárgyává tette: nem lenne-e célszerűbb az államvédelmet "külön szervként" kezelni a Belügyminisztériumtól, hogy feladatát jobban elláthassa". Sietve fűzte hozzá aggódó intelmét is: "többé soha ne fordulhasson elő, hogy az államvédelmi szerveket párt- és népellenes célok szolgálatába állítsák." Az MDP Politikai Bizottsága 1955 nyarán elvetette ugyan a javaslatot, némi elkülönítés mégiscsak történt - épp a kötetben...
Tovább
Fülszöveg
A Belügyminisztérium Kollégiumának 1953-1956 közötti üléseiről fennmaradt jegyzőkönyvek záró kötetét veheti kézbe az olvasó. Ezek az 1956. októberi forradalom és szabadságharc - egyben Nagy Imre második miniszterelnökségének - az előestéjéig tájékoztatnak arról, hogy miként működött a minisztérium szervezeti rendjébe visszaillesztett politikai rendőrség, illetve - jelen kötetben 1956. január és október között - hogyan vezérelték a különböző belügyi szerveket.
Nagy Imre, még a Minisztertanács elnökeként papírra vetett egyik utolsó levelében, 1955. március 1-jén megfontolás tárgyává tette: nem lenne-e célszerűbb az államvédelmet "külön szervként" kezelni a Belügyminisztériumtól, hogy feladatát jobban elláthassa". Sietve fűzte hozzá aggódó intelmét is: "többé soha ne fordulhasson elő, hogy az államvédelmi szerveket párt- és népellenes célok szolgálatába állítsák." Az MDP Politikai Bizottsága 1955 nyarán elvetette ugyan a javaslatot, némi elkülönítés mégiscsak történt - épp a kötetben tárgyalt vezetőszervi szinten.
Piros László 1955 decemberében miniszteri utasítást adott ki a Belügyminisztérium Államvédelmi Kollégiuma és a Belügyminisztérium Kollégiuma önálló testületekként való működésére, valamint a BM Rendőri Bizottsága ügyrendjére. A jelenlegi kötet ezen új szervezeti rendnek megfelelően adja közre a minisztérium belügyi és államvédelmi kollégiumának iratait - technikai, "kezelhetőségi" okokból megtartva a szoros időrendet.
A Rákosi-korszak politikai rendőrségének működési - intézménytörténeti - iratanyaga nagy hányadában elpusztult. Sokaknak volt érdeke, hogy minél kevesebb maradjon fenn - Kornai János szóhasználatát kölcsönözve - "a klasszikus szocializmus" magyarhoni rémtetteinek hivataltörténeti lenyomatáról. Ez mintegy felértékelte azokat az iratcsomókat, amelyek erről az időszakról, tárgykörről tudósítanak. Még akkor is, ha azokat olvasva magyartanárok, nyelvészek elrettentő példaként válogathatnak, szemelvényeket annak illusztrálására, hogy mi is a kultúra elleni intézményesített merénylet-sorozat.
Mégis abban bíznak a kötet közreadói, hogy a korisme - nem forintosítható - költség-haszon mérlegén egyensúlyban maradt a histórikusokat segítő információ hányad a makulatúra értékű oldalak papírpocsékolásával. Ha tetszik - ha nem -, ez is hozzátartozik a kötetek által lefedett időszak belügyi, államvédelmi korképének teljességéhez.
Vissza