A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953-1956 2/II.

Fülszöveg

A kötet 1954 júliusától 1955 végéig ad számot a Belügyminisztérium Kollégiumának működéséről. Ugyanazon kompakt iratcsoport rendjéről lévén szó, a korábbi kötet irategyütteseinek számozása értelemszerűen folytatódik. Az első kötethez írott bevezető tanulmány 1956-ig terjedően igazít el a Belügyminisztérium Kollégiumának jellemzőiről, szerepéről és működésének sajátosságairól. A két kötet „hangvételében" mégis felfedezhetnek némi eltérést mindazok, akik figyelmesen olvassák a könnyű lektűrnek korántsem számító iratokat. Nagy Imrének az 1953. évi miniszterelnöki programbeszédében meghirdetett ún. „új szakasz" törekvései nemcsak az intézményi átalakításban, a korábbi széleskörű törvénytelenségek reparálásának lassú megindulásában kísérhetők nyomon, hanem - bizonyos mértékig - az előterjesztések, jelentések, illetve javaslatok nyelvezetében is. (Függetlenül attól, hogy a belügyi szakzsargon és a korabeli pártzsargon keveréke a sajátosan „új" hivatali bikkfanyelv szövetébe rejtette a politikai közéletben kívánatosnak tartott változásokat is.)
A Belügyminisztérium Kollégiumának e második kötetben olvasható irataiban - az MDP vezetőszervi dokumentumaihoz képest - kevésbé, inkább csak rejtőzködve érzékelhető a Nagy Imre és Rákosi Mátyás közötti közismert hatalmi-politikai huzakodás. Az írásos jelentések, beszámolók mellett leginkább a napirendre vett tárgykörök vitájáról készült jegyzőkönyvek sejtetik, hogy a belügyi vezetés meglehetősen kényszeredetten igazodott Nagy Imrének a törvényesség helyreállítását, illetve betartását ígérő kormányprogramjához, s ehhez képest inkább azonosult a Rákosi Mátyás által képviselt felfogással. Vissza