A belső várkastély kapuja

Előszó

Szokatlan dolog, hogy valamely könyvhöz nem a szerző ír előszót. A jelen könyvecske hangjának, tartalmának és módszerének helyes megitéléséhez azonban az olvasónak tudnia kell, hogyan keletkezett ez a művecske.
Szeghy Ernő kármelita atya néhány évvel ezelőtt lelkigyakorlatot adott a pécsi kármelita zárda apácáinak. Akkor megkérték, hogy irjon nekik egy kis könyvecskét az imáról. Ez most elkészült, de olyan alakot nyert, hogy kiadása kívánatos, ne csak ők, hanem többen vehessék hasznát.
Az a körülmény, hogy a szerző kis kolostori közösségnek szánta művét, magyarázza meg azt a páratlanul bizalmas és meleg hangot, amit használ és azt a fesztelen közvetlenséget, amellyel nehéz és itt-ott kényes tárgyáról elbeszélget.
Az imádságnak különböző módjairól, a lelki élet rendes és rendkívüli jelenségeiről, erényekről, általában a léleknek Istenhez és a szentekhez való viszonyáról oly világosan, oly természetesen beszél, hogy nemcsak a szerzetesek és papok, hanem mélyebb lelki életre törekvő világiak is a legnagyobb haszonnal olvashatják e könyvecskét. Módszere nem száraz, elvont, hanem csupa élet.
Az elmélet pompás hasonlatokban vagy az életből vett példákban adja, a szabályt pedig megtörtét eseményekből vonja le. A szerző biztos tudással és nagy gyakorlati érzékkel oldja meg a legnehezebb kérdéseket. Olyan alázatosan mondja el néha korábbi tévedéseit, olyan egyszerűen közli az önmagán és másokon szerzett tapasztalatait, mintha csak négyszemközt beszélgetne. S ezért előadása színes és érdekes, úgyhogy e könyv olvasását alig lehet abbahagyni.
Akinek csak némi érzéke van a lelki élet kérdései iránt, az a legnagyobb érdeklődéssel és valóságos lelki gyönyörűséggel fogja forgatni.
Hisszűk, hogy ennek hatására sok ember előtt új világ tárul fel az imádságról. Megértik, hogyan tudnak szerzetesek naponta több órán át ájtatosan imádkozni és maguk is megtanulnak imádkozni. Ezért bocsátjuk a szerző engedélyével nyilvánosságra ezt a szűkebb körnek szánt könyvét. Vissza